Az istenlátás A Paradicsom utolsó énekéből
A Paradicsom utolsó énekéből
teremtményeknél nagyobb és szerényebb
ős célja az örök határozatnak,
megnemesíté, úgy hogy a Teremtő
teremtménnyé lett benned s szent erényed
szerelmet, melynek örök melegéből
a Béke e virága volt kelendő.
vagy itt nekünk, és lenn az embereknek
élő forrás, melytől reményük épül.
aki nélküled vágyik szent malasztra,
szárny nélkül vágyik szállni az eretnek.
jóságod gyakran azt a szenvedőnek
kérés előtt megadja, nem halasztva.
és irgalmasság, s ami csak erénye
lehet teremtett lénynek, földi nőnek.
a mindenségnek mélyétől idáig
látta a szelleméltet s szemefénye
kér új erőért, fölhatolni téged,
kegyelemből az utolsó csodáig.
magamért sem, küldöm imámat érte,
kérvén, ne vesd meg e szegény igéket,
oszlasd a felhőt szent imáddal szerte,
hogy lássa a legfőbb jót, mint remélte.
mindent tehetsz, hogy ily látás után is
maradjon épen magasvágyú lelke.
Lásd Beatrice érte mennyi szenttel
könyörög – és velük az én imám is!«
az Úr, mutatta, hogy a szűz Anya
az ájtatos imát hallgatja kedvvel
e drága szempár, hova nincs teremtmény
ki tiszta szemmel bépillantana.
illőn, amint a szemem feltekintett
égő kínját egyszerre elfelejtém.
hogy nézzek felfelé, de szomjú lelkem
magától is már intése szerint tett.
a magában-egy Igaz sugarába
mind jobban-jobban behatolni mertem.
vágyom leírni: gyenge lesz az ember
szava rá és emlékezete kába.
s ébredve megmarad a benyomása,
de másra emlékezni nem bír, nem mer:
valami édes megmaradt belőle
máig – s ki merne emlékezni másra?
s a Szibillának jósoló falombok
így szálltak szét a legkisebb szellőre.
s földi fogalmak soha föl nem érnek,
tedd dicsővé a dalt, melyet ma mondok.
hogy látásomból egy szikrácska majdan
jusson azoknak is, kik még nem élnek.
emléked e versekben visszazendül,
győzelmed híre terjedend a dalban. –
ha elfordulok, zavarva legottan
lelkem örökre zavart lenne szentül.
tekintetem a végtelen Erővel
összekapcsolni bírva bátorodtam.
szétolvadó látásban elvegyülni
megáldtál engem kegyelemmel, bővel.
szeretettel kapcsolva egy tömeggé,
mi itt lenn szerte szokott elegyülni.