Garami Árpád: Gyermek! Te jössz utánam
Milyen finom, növő, bágyadt-szirmú virág:
Én félve remegő sejtés-ködök között
Hallgatom testedet: kis, dobogó világ!
Ha forró ujjaim ölelik húsodat,
Picinyke óramű: ketyeg-ketyeg a belsőd
A síkos és habosan vonagló bőr alatt!
Mily máglya lobban itt fehér bőröd alatt!
O jaj be remegően hajolok a szent tűzhöz
S be gyönyörűen festi be fénnyel arcomat!
O gyermekem, te jössz majd, ha én már elmegyek!
O jaj te lobbanó láng: te öröktüzű élet,
Ki percről-percre titkon emészted testemet!…