Ady Endre: Ha vérharmat kell
Oly büszke és oly renyhe vállaid,
Hogy nem igértél
S nem igértél, hogy igéretet várjak?
Igéretet, melyet meg se kapott,
Én, beváltatlan,
Hányhatok-e fátylas, csaló szemedre?
S amit adhatsz fázón, kedvetlenül
S amit két karral
Kinálgatnak meguntatóan mások?
Hogy bűnösen égháborúskodik
Csöndedt életemben
Szerelmes, szép, vitézkedő hatalmad?
S én zsufolt vérem jó harmat talán?
Akkor e bolond vérharmatot vidd meg.