Füst Milán: A hold
Füst Milán: A hold
Mártonffy Máriusznak
Nagy csöndesség volt és sötétség eső után
S egyszerre, mint egy átkozott tünemény,
Úgy tünt fel az Alpesek mögül
S a békességet menten megzavarta:
S egyszerre, mint egy átkozott tünemény,
Úgy tünt fel az Alpesek mögül
S a békességet menten megzavarta:
Az óriási hold - mint egy nyugtalan paripa, gőzt lehelve
Rohant a völgyön át s a szíveket
Izgatott meleg futotta menten át meg át
S nem lelte senki helyét, kereste a párját
S a futkosás oly nagy lett végül és a zűrzavar:
Rohant a völgyön át s a szíveket
Izgatott meleg futotta menten át meg át
S nem lelte senki helyét, kereste a párját
S a futkosás oly nagy lett végül és a zűrzavar:
Hogy négy erős lovat kellett befogni s egy nagy szekéren
Ülvén hajtottunk erre, arra, mint az éji bolondok, kilencen,
Köztünk sok ember sírt, sok halála napját emlegette
S némelyik már szívéhez tartá pisztolyát: -
Ülvén hajtottunk erre, arra, mint az éji bolondok, kilencen,
Köztünk sok ember sírt, sok halála napját emlegette
S némelyik már szívéhez tartá pisztolyát: -
Ó hogyan megyünk mi s hová, mint az őrült gomolyag,
Mint az olvadt tűzgolyó mely végig gurúlna dübörögve e világon:
Kicsinyek vagyunk mi!
Mint az olvadt tűzgolyó mely végig gurúlna dübörögve e világon:
Kicsinyek vagyunk mi!
Kicsinyek vagyunk mi, társaim - jobb lesz elaludni!
- A réz hasonlít az aranyhoz, az álom a halálhoz, a szerelem az üdvösséghez:
Jobb lesz elaludni
- A réz hasonlít az aranyhoz, az álom a halálhoz, a szerelem az üdvösséghez:
Jobb lesz elaludni
Jobb lesz elaludni s felkelvén, mint a kripták fuvolása
Fujdogálja tovább kicsiny bánatát kiki melankolikusan
Melankolikusan s egyedül.
Fujdogálja tovább kicsiny bánatát kiki melankolikusan
Melankolikusan s egyedül.
Vagy jobb e tán a föld alatt sínylődvén fájó érc
Várni, amíg eloszol a súlyos réteg s felszabadúlván a ragyogó felszinen
Eloszolni boldog füstté!
Várni, amíg eloszol a súlyos réteg s felszabadúlván a ragyogó felszinen
Eloszolni boldog füstté!
Eloszolni boldog füstté, felolvadni boldog habbá:
Koldusok a bunkósbottal fenyegetők - várjatok!
Ó, hogy mért is veritek a szegény lovakat!
Koldusok a bunkósbottal fenyegetők - várjatok!
Ó, hogy mért is veritek a szegény lovakat!
…S te is torz látomás, égi ördög - nagyszemű, te menj el útadon!
Csend lett az ének után az éneklők fülében - menj el útadon,
Hagyj el minket, férfiakat, ne zavarj, gyíkokat áldozunk mi,
Mint a holdkóros, hogy nyerjen szép éji nyugodalmat…
Így gondolkodék.
Csend lett az ének után az éneklők fülében - menj el útadon,
Hagyj el minket, férfiakat, ne zavarj, gyíkokat áldozunk mi,
Mint a holdkóros, hogy nyerjen szép éji nyugodalmat…
Így gondolkodék.
…De a többi, mint a beteg, ki testi kínjait
Nem bírja el tovább s ugorni kész:
A tajtékos lovakat hajszolván véresre verte
S a vad Mura folyó felé kormányozá…
Nem bírja el tovább s ugorni kész:
A tajtékos lovakat hajszolván véresre verte
S a vad Mura folyó felé kormányozá…
Ekkor én a kocsiban felálltam s szavaimmal mint az apostol
A holdfényen a szíveket lecsendesítém - osztottam békét,
Tettem, hogy csendesség legyen ismét - s az őrjöngők
Szégyenkezve, halaványan leszálltak - s némán
Szomorúan mentünk egyenkint haza.
A holdfényen a szíveket lecsendesítém - osztottam békét,
Tettem, hogy csendesség legyen ismét - s az őrjöngők
Szégyenkezve, halaványan leszálltak - s némán
Szomorúan mentünk egyenkint haza.
