Ady Endre: Az árvaság kertjeiben
Csatakos, buja kertek,
Be, jó, hogy most vénes útjaikon
Kissé árván tekergek.
Tán sohse hittem volna,
Hogy ilyen szép és hivó helyeken
Csábultam a bokorba.
És az adakozásnak,
Be, jó, hogy nem lehetnek helyei
Uj buzdulásnak, másnak.
Virulhatnak a kertek,
De tábort-ütni az én módomon
Már-már sohase mernek.
S reményes árvaságnak
S csodákba tévedhetnek be ide,
Kik uj útakat vágnak.
Egy-egy áldott ligetben
S vígan nézem minden uj frigy után,
Hogy egy régi kilebben.