Lányi Sarolta: Egy gyermekkori arcképre
Lányi Sarolta: Egy gyermekkori arcképre
E két szem bízó és merengő
S jóétvágyas e gyermekajk
S e bodros haj fiatalon
Hullik a hamvas homlok fölébe.
Istenem!
Kinek az arca ez?
Ez a bízón-mosolygó
Vihart nem látott tavaszi arc?
Csak néz s nem lát be az időbe,
Semmit se sejt, mi eljövendő,
Könytelenül néz könyek elé…
S ez a száj a csókok elébe nevet.
Nem tudja még, hogy egyszer, ezerszer
Véresre fogja marni majd a bánat…
S jóétvágyas e gyermekajk
S e bodros haj fiatalon
Hullik a hamvas homlok fölébe.
Istenem!
Kinek az arca ez?
Ez a bízón-mosolygó
Vihart nem látott tavaszi arc?
Csak néz s nem lát be az időbe,
Semmit se sejt, mi eljövendő,
Könytelenül néz könyek elé…
S ez a száj a csókok elébe nevet.
Nem tudja még, hogy egyszer, ezerszer
Véresre fogja marni majd a bánat…
