Ignotus: Kedves ország.
Ignotus: Kedves ország.
A Budapesti Hírlap szeptember 3-iki számából:
– (Dobroczky János.) Ennek a névnek viselője az ismeretlen százezrek közül való. Azok közé tartozik, akik csöndes egyhangúságban élik le életüket, akikkel nem szokott történni semmi. Pedig Dobroczky János a legeseményesebb pályát választotta, amit az egyszerű ember csak választhat. A derék férfiú rendőr. Operettszerű ruhában őrzi a rendet Békéscsabán. Minekután Csabán nem zajlanak le nagy dolgok, a rendőrnek más dolga sincs, mint az, hogy hallgatja a parasztszekerek egyhangú zörgését, meg hogy peckesen kihúzza magát, ha a főbíró útjába vetődik. Nincs is alkalma semmi híres-nevezetes cselekedetet véghezvinni. És Dobroczky mégis kiérdemelte azt, hogy megemlékezzünk róla. Történt ugyanis, hogy vasárnap egy nagy automobil gördült keresztül a poros utcákon, és megállott a város legnagyobb kávéháza előtt. A nagy esemény odacsalta a piactéri álldogálókat, s a csabai tótok nagy érdeklődéssel vizitálták a ló nélkül szaladó masinát. Dobroczky, a rendőr is odacammogott, mert alkalma lett a rendcsinálásra. Elparancsolta az embereket az automobiltól, melyet maga is megcsodált. Amint nézegeti, észrevette, észrevette, hogy az automobilon apró oláh zászlócskák fickándoznak az őszi szélben. A rendőr erre odament a gépkocsiban ülő úrhoz, és magyarul fölszólította, hogy vegye le a zászlócskákat. Az idős úr – aki nem volt más, mint Take Jonescu román belügyminiszter – németül tiltakozott az erőszak ellen. Dobroczky, aki mellékesen németül is tud, nem akarta megérteni a német szót, és tót-magyarsággal imigyen válaszolt:
– Csak magyarul irtem!
Erre a miniszter titkára magyarul tiltakozott, mondván, hogy miért akarja levenni a román zászlócskákat.
– Nem én veszem le – mondotta –, hanem a törvény!
A titkár hivatkozott arra, hogy Budapesten nem bántották a zászlót. A derék rendőrnek megvolt erre is a válasza:
– Ha Budapesten nem tartják meg a törvényt, Csabán még tisztelik!
A derék rendőr ezzel a néhány szóval jellemezte a viszonyt a főváros meg a vidék között. Mert a törvényt idefönn csinálják és a vidéken tartják meg. A főváros kissé elfásult, elközömbösödött az ilyen apró dolgok iránt, mint a román zászló, azonban ami nem szúrt szemet a fővárosi rendőrnek, azt észrevette a csabai rendőr, Dobroczky János, aki megérdemli, hogy a nevét egy napra kiragadjuk az ismeretlenségből.
Szép ez a himnusz, Dobroczky Jánosról, a tót-magyar hazafirendőrről! És kedves ország, ahol ilyen szép himnuszokat írnak! Az egész világon szaladnak a gépkocsik: Velencében és Rivában, Londonban és Párizsban, New Yorkban és Bukarestben, kis nemzeti zászlókkal az orrukon, melyekkel a bennülő magyar vagy német vagy amerikai büszkén és természetesen sértetlen vallja román vagy francia vagy akármilyen földön, hogy ő magyar vagy német vagy amerikai. De magyar földön megállítja Dobroczky, a hazafi. Megállítja, az istenit, még az oláh belügyminisztert is. Megállítja 1913-ban, a balkáni háború után. Megállítja, mert Budapesten csinálják a törvényt, de Csabán tartják meg. S megállítja majd mindaddig, amíg nem Bukarestben csinálják a törvényt és Aradon kell megtartani!
