Ady Endre: Eltemetem szemem látottjait
Uccán, arcokon és csillagos Égen,
De eltemetem szemem látottjait
Boglyas hajadnak rózsás erdőjében.
Mint remete-hősei Máriának,
Pedig várják még a nézésemet.
Multak, jelenek és jövendők várnak.
Óh, rózsás erdő, hajadnak erdője,
Illatos moszat, óh, kis senki, semmi,
Óh, életemnek kis hunyósdi nője.
Tekintetimet, kiket lesve-lesnek,
Be, jó temetni vélt örömöket
S lesz-örömöket, kik tán nem is lesznek.