I.
I.
(A legutolsó nemzeti dinasztia a Ming volt, végső sarja öngyilkosságba menekült a mongolok elől.)
Im énekelni kell a végzeted
Te ősi trónusú család,
Mely szédítő, mint végin vérbeteg
Hóbortos álma s oly csalárd.
Te ősi trónusú család,
Mely szédítő, mint végin vérbeteg
Hóbortos álma s oly csalárd.
Előttem int a büszke név: a Ming,
Hogy szinte foghatom, ha cseng,
Mert benne hőse mind, a láza mind
S mely aztán ráterült: a csend.
Hogy szinte foghatom, ha cseng,
Mert benne hőse mind, a láza mind
S mely aztán ráterült: a csend.
És mégis úgy hebegsz szegény dalom
- Rontván a csendülő chorált -
Mint hírvivő, ki fás hegyoldalon
Halódó óriást talált.
- Rontván a csendülő chorált -
Mint hírvivő, ki fás hegyoldalon
Halódó óriást talált.
Vagy, mint ki rom kövén betűz betűt
- Ez ék, merész, az mint a tőr,
Ez csóknyi lágy, amaz vonás, betűrt -
S borzongva sejt… szót szóra tör.
- Ez ék, merész, az mint a tőr,
Ez csóknyi lágy, amaz vonás, betűrt -
S borzongva sejt… szót szóra tör.
Oh név, mi vagy? Magányba padoga?
Későn fehér cseresznyeág?
Mit szélroham kacagva csap oda?
Vagy cifra hernyó mit lerág?
Későn fehér cseresznyeág?
Mit szélroham kacagva csap oda?
Vagy cifra hernyó mit lerág?
Játszik neved, mint csillogó gomoly,
Most íme testté teljesül:
Ugrásra terpedt póza oly komor,
Metszett szemekből szikra sül…
Most íme testté teljesül:
Ugrásra terpedt póza oly komor,
Metszett szemekből szikra sül…
Most összefoly a kép. - Immár folyó:
Elragadó rajzból kinyírt
Játszi, galáns csalit között folyó,
Alkony kacag rá csalfa pírt.
Elragadó rajzból kinyírt
Játszi, galáns csalit között folyó,
Alkony kacag rá csalfa pírt.
Gomolyg a vízió. Egy test fakul
S elsápad, mint a jelenés,
Mit lelkiismerete bús alakul
A falra fest, a csenevész.
S elsápad, mint a jelenés,
Mit lelkiismerete bús alakul
A falra fest, a csenevész.
Fagyos magány… Oh elragad talán!
Lelkem naiv ladikja ring,
Hogy felvegyen és elvigyen taván,
Ezüst taván, talány, te Ming!
Lelkem naiv ladikja ring,
Hogy felvegyen és elvigyen taván,
Ezüst taván, talány, te Ming!
