Ady Endre: Téli alkú szememmel
Ady Endre: Téli alkú szememmel
Sírj egy végsőt, égő nagy, vén szemem,
Bókoljatok ki fölnézett világok,
Hogy újakat már nézni nem kívánok
S megcsalt hazátok int: a Végtelen.
Bókoljatok ki fölnézett világok,
Hogy újakat már nézni nem kívánok
S megcsalt hazátok int: a Végtelen.
Én vén kutyám, uszított, védtelen,
Ki annyi mindent megkívánva látott,
Csahold el sírva azt az ifjúságot,
Melyben vér pusztúl, vér zeng, vér terem.
Ki annyi mindent megkívánva látott,
Csahold el sírva azt az ifjúságot,
Melyben vér pusztúl, vér zeng, vér terem.
S fogyjon meg aztán csöppös, vált hited
S nézz zöldbe-kék jég-prizmákon keresztűl
S lágy bámulást ne adj már senkinek.
S nézz zöldbe-kék jég-prizmákon keresztűl
S lágy bámulást ne adj már senkinek.
Pillád már késett, friss nődre se rezdűl
S úgy csüggnek rólad világok, szívek,
Mint jégcsapok téli kunyhó-ereszrül.
S úgy csüggnek rólad világok, szívek,
Mint jégcsapok téli kunyhó-ereszrül.
