Rozványi Vilmos: Tedd a köveket kenyerekké • (Krisztushoz írt szomorú óda.)
Rozványi Vilmos: Tedd a köveket kenyerekké •
(Krisztushoz írt szomorú óda.)
(Krisztushoz írt szomorú óda.)
Sebedre nem teszem fel ujjam,
Nem vágyom hinni én se' benned,
De fáj a sorsod bús zsidó hős,
Fáj, hogy krisztussá kellett lenned.
Éheztél. Sátán gúnyja karmolt:
"Tedd a köveket kenyerekké!"
Csoda kellett, golgotajárás:
Csak így lehettél isteneddé.
Nem vágyom hinni én se' benned,
De fáj a sorsod bús zsidó hős,
Fáj, hogy krisztussá kellett lenned.
Éheztél. Sátán gúnyja karmolt:
"Tedd a köveket kenyerekké!"
Csoda kellett, golgotajárás:
Csak így lehettél isteneddé.
Drágakövekből van a lelkem,
De, jaj, nem tudok szépen élni,
Egyszer magamba részegedtem
S most nem tudok mást: csak henyélni.
Szívemen gúnyos mottó csattog:
"Tedd a köveid kenyerekké!
Lehetünk esztelenül szépek,
Nem leszünk máskép istenekké".
De, jaj, nem tudok szépen élni,
Egyszer magamba részegedtem
S most nem tudok mást: csak henyélni.
Szívemen gúnyos mottó csattog:
"Tedd a köveid kenyerekké!
Lehetünk esztelenül szépek,
Nem leszünk máskép istenekké".
Hisz' ha csak sátán gúnyja volna:
"Nem leszünk máskép istenekké".
Csak az anyám is ne hajszolna:
"Tedd e köveket kenyerekké!"
Nem átkoznám veszett sírással,
Őrjöngve az eget, a földet
S hol a szemfényvesztés oly kelendő,
Ezt az örök siralomvölgyet.
"Nem leszünk máskép istenekké".
Csak az anyám is ne hajszolna:
"Tedd e köveket kenyerekké!"
Nem átkoznám veszett sírással,
Őrjöngve az eget, a földet
S hol a szemfényvesztés oly kelendő,
Ezt az örök siralomvölgyet.
"Tedd e köveket kenyerekké!"
Jaj, hisz' így volna jó az élet,
Hanem ez aztán tüdővész is
Te neked lélek, árva lélek!
Tedd a köveket kenyerekké!
Hajrá, körömmel, foggal, bárhogy
S bódítót, lelkedet fürösztőt
Mitse' igézz fel, mitse álmodj!
Jaj, hisz' így volna jó az élet,
Hanem ez aztán tüdővész is
Te neked lélek, árva lélek!
Tedd a köveket kenyerekké!
Hajrá, körömmel, foggal, bárhogy
S bódítót, lelkedet fürösztőt
Mitse' igézz fel, mitse álmodj!
Mért nem lehet egymást szeretni
Jó emberek, szép emberek?
Egymásra édesen nevetni
Mért nem lehet, mért nem lehet?
Mért kell anyánktól elvadulnunk,
Anyánktól, akit szeretünk?
Mért kell elébe leborulnunk
És irgalomért esdenünk?…
Jó emberek, szép emberek?
Egymásra édesen nevetni
Mért nem lehet, mért nem lehet?
Mért kell anyánktól elvadulnunk,
Anyánktól, akit szeretünk?
Mért kell elébe leborulnunk
És irgalomért esdenünk?…
És áll a bál: 'Tedd kenyerekké!"
Jajgatva, sírva menekülök.
"Tedd a köveid kenyerekké!"
Iszonyú hajsza, megőrülök.
"Tedd e köveket kenyerekké!"
Üvölt felém a vad gravámen.
"Tedd a köveket kenyerekké!"
És beledöglöm. Ámen, ámen.
Jajgatva, sírva menekülök.
"Tedd a köveid kenyerekké!"
Iszonyú hajsza, megőrülök.
"Tedd e köveket kenyerekké!"
Üvölt felém a vad gravámen.
"Tedd a köveket kenyerekké!"
És beledöglöm. Ámen, ámen.
