Ady Endre: Hát imigyen sírok
Ady Endre: Hát imigyen sírok
Fájnak az Életnek fájásai, fájnak
S fájnak orv képei torz, képtelen tájnak,
Szemembe csatornás könnyeket ma vájnak:
Szabadúlj el Öröm, szabadúlj el Bánat.
S fájnak orv képei torz, képtelen tájnak,
Szemembe csatornás könnyeket ma vájnak:
Szabadúlj el Öröm, szabadúlj el Bánat.
Örömmel, Bánattal s fakó Szerelemmel
Hitványúl megbecsült itt-ott néhány ember
De még amije volt, azt se nézte szemmel,
Mert az Öröm indít és a Bánat rendel.
Hitványúl megbecsült itt-ott néhány ember
De még amije volt, azt se nézte szemmel,
Mert az Öröm indít és a Bánat rendel.
Tettem életemet én, nyomorúlt, pőre,
Néha Dózsa Györgyre, néha csak egy nőre,
Istenem, hisz nem volt sok hasznom belőle
S még mindig távol van Arany drága bőre.
Néha Dózsa Györgyre, néha csak egy nőre,
Istenem, hisz nem volt sok hasznom belőle
S még mindig távol van Arany drága bőre.
(Mivel pedig mindig kétségesek vannak,
Hadd mondjam el titkát ennek az Aranynak,
Nem amaz Aranynak, kiről verset adnak,
Hanem egy kislyánynak, a legszabadabbnak.)
Hadd mondjam el titkát ennek az Aranynak,
Nem amaz Aranynak, kiről verset adnak,
Hanem egy kislyánynak, a legszabadabbnak.)
(Áldja meg az Isten látszó lelke részét,
Áldja meg az Isten a szíve verését,
Áldja meg az Isten, akkor is, ha késék
A lefeküvését és a fölkelését.)
Áldja meg az Isten a szíve verését,
Áldja meg az Isten, akkor is, ha késék
A lefeküvését és a fölkelését.)
Mivel pedig vagyok ebben a nagy bajban,
Ordítok, ordítok: nagy baj van, nagy baj van,
Hiszen nem fürdettek mindig tejben, vajban,
De látni kell engem elröpült méh-rajban.
Ordítok, ordítok: nagy baj van, nagy baj van,
Hiszen nem fürdettek mindig tejben, vajban,
De látni kell engem elröpült méh-rajban.
Sohse kivánkoztam nagy erdőket nyírni,
Fájásokat fájón, fájlalva lebírni,
De szeretek olykor s manapságig írni
S fájó fájdalmamat imigyen kisírni.
Fájásokat fájón, fájlalva lebírni,
De szeretek olykor s manapságig írni
S fájó fájdalmamat imigyen kisírni.
