Bálint Aladár: Az „Ifjú Művészek Egyesülete” kiállítása
Bálint Aladár: Az „Ifjú Művészek Egyesülete” kiállítása
Címek, jelszavak megválogatása nem is olyan egyszerű dolog, mint azt úgy általában vélik. Egy vagy két rövid szóban benne kell hogy forrjon, feszüljön a hozzáfűződő képzetek egész sora, ha kicsendül a szó, utána rezegjen az emlékek, érzések kavargó nagy tömege.
Ezt írnám a Könyves Kálmán társaság szalonjában kiállított képek alá, melyek távolról sem reprezentálják a fiatal piktoroknak sem törekvéseit, sem jobbik, komolyabbik értelemben vett sajátságait.
Hogy fiatalok? Mindenki volt valamikor fiatal. De a művészetben, ha a fiatalság érték – aminthogy az is –, nem az átélt esztendők kevés volta teszi azzá, hanem egészen más, amit elmondani annyira felesleges, hogy sértésszámba menne.
Lehet, lehet az is, hogy a kiállítók között van olyan, aki valamikor értékeset termel majd. De a mostani produkció annyira nem lendül túl a dilettáns színtelenség határain, hogy szinte azt kellene hinnünk: néhány tréfás ember összeállt, hogy kompromittálja a fiatalságot. Ha ugyan egyáltalában lehet kompromittálni a fiatalságot.
A legérdekesebb emberük Tichy Kálmán grafikus. Sok melegség és némi fantázia is van benne. Azonban annyi oldalról jövő hatás érinti, hogy furcsa földrajzi egyveleggé torzul. Japán, angol, francia, ó-keresztény művészekre való emlékezés külső jeleit aggatja magára. Őt magát alig lehet kihámozni a cifra idegenség maskarájából.
