Karinthy Frigyes: Az álom
Karinthy Frigyes: Az álom
Álmomba csónakon futottam
És kihajoltam -
Tizenhatéves voltam
És csolnakom fehér vizen szaladt
S láttam egy várost, a víz alatt
S láttam egy erdőt, a levegőben
S láttam kisértetet, lepedőben
S távol a kék és tiszta eget
És csillagokat és fellegeket.
És kihajoltam -
Tizenhatéves voltam
És csolnakom fehér vizen szaladt
S láttam egy várost, a víz alatt
S láttam egy erdőt, a levegőben
S láttam kisértetet, lepedőben
S távol a kék és tiszta eget
És csillagokat és fellegeket.
Én kinyujtottam a körmöm
Ezer méter hosszúra
És kapartam az eget, úgye fura?
De én látni akartam
És egy csillagot lekapartam,
De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt
S belőle genny és aludt vér folyt: -
S acsarkodva téptem az eget
S éreztem folyni vért, ragadót és meleget.
Ezer méter hosszúra
És kapartam az eget, úgye fura?
De én látni akartam
És egy csillagot lekapartam,
De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt
S belőle genny és aludt vér folyt: -
S acsarkodva téptem az eget
S éreztem folyni vért, ragadót és meleget.
S ordítva felébredtem -
Hát a mellemet martam
Kiszakítottam, felkapartam
És folyt a vér -
Hát a mellemet martam
Kiszakítottam, felkapartam
És folyt a vér -
Ne bántsatok e versemér.
