Bálint Aladár: Dohnányi–Enesco–Casals-trió
Bálint Aladár: Dohnányi–Enesco–Casals-trió
Beethoven: G-dúr trió.
Brahms: C-moll trió.
Schubert: B-dúr trió.
Gáncs, boncoló, feszegető kritika műszereivel alig lehet közeledni ehhez a hangversenyhez. Ahogy egy zivatarnak vagy tavaszi pirkadásnak bennünk rezgő képét sem mérhetjük fel, volt, elmúlt, vagy visszatér, akaratunkon kívül. A művészet legmagasabb ormán jártunk, a felidézett három nagy mester lelke rezgett körülöttünk.
Ahogy kicsendültek a hangok, az elborulás fátyolát teregették ránk. A megmaradás, az örök élet vágyakozása szállt a muzsika foszladékai után. (Ha fába, kőbe, vasba, fogható anyagba lehetne sűríteni azt, ami úgy széjjelporzódott.)
Ünnepi forró este volt. Klasszikus mesterek szándékainak tökéletes kifejtése. Úgy gondolunk rá, mint az emberi élet egyik kivételes örömére, melynek fájdalmas emléke kilobban a hétköznapok hamva alól.
