Szombati-Szabó István: Májusi miatyánk
Ki vagy a fűben, a fában, a kőben,
A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben,
Ki vagy a lázban, a légben, a fényben,
Ki vagy sok-ezer üde asszonyi méhben:
Májusi éjfelek sok csillagpénzű babonája,
Mennyei aranyakat szóró égi seregek királya,
Fiatal asszonyok méhének első gyümölcse, terve,
Szép ifjú lányok csodálatos áldottsága, terhe,
Te isten-arcú termékeny tavaszi csodálatosság,
Te áldott és titkos asszonyi állapotosság,
Te minden szívet bekötő aranyos egyetlenegy pók,
Te minden asszonyt megterhesítő csodálatos egyetlenegy csók:
Mi atyánk: Tavasz, szenteltessék meg a te neved.
Halleluja teneked!
S te magad vagy a legszebb vágya magadnak,
Most sárga, fehér, piros és tarka színek fakadnak.
Husz éves ifjú lányok csókja mostan tüzesebb,
Husz éves ifjú lányok csókja mostan tüzes seb.
Nincs annyi hősöd, sem hűsöd, hogy vágyunkat kioltsák.
Nálad nélkül a világ nagy ravatal, kiholtság.
Szív és ajak most mind-mind tüzes borral telt kanna.
Jöjjön el a te országod minden szívbe… Hozsanna!
Szeretünk téged s ha nem vagy: vágyakat temetünk ma.
Mert csak hiába szeretünk, nevetünk s epedünk, ha
Nálad nélkül epedünk, nevetünk, szeretünk váltig…
A mi mindennapi csókjainkat add meg minekünk ma.
Miket el nem csókolt botor szívünk, aszkéta ajkunk,
(Miknek halotti sápadtsága szomorog rajtunk)
Miképen mi is megbocsátunk sok-ezer csókot,
Miknek piros virág-tetemén nevetve tovahajtunk.
Csókunk és könnyünk tavaszi vándorlásban eregélnek.
Ágyunkon, mint virágos tavaszi fogaton heverészünk
S ha mit álmunk megad: vágyunkból az már felerészünk.
Most minden élők élő szívek zavarosában halászók,
Csordultig-szívű lányok s fiúk szemében rendre kigyúlnak
Apró, tüzes, repeső lángok, üdvözlésedre, nagy-úrnak
S lengnek-lobognak, mint ablakokban megannyi zászlók.
Szállingó botor vágyak apja és anyja ma minden,
Miknek törvényét, ágyát, születését senkise kérdi,
De a vágyaknak szent üzenetjét sorra mindenki megérti.
Törvény, parancs, tilalom májusban soha sincsen:
Itt a tavasz, a május, a csók, az isten, a minden!
Ki ellopsz tőlünk minden lányt egy éjszakára.
Nyelvünk most cserdül ujjongó hallelujára:
Hozsánna Tavasz, mulatós és pelyhes-állú kisisten!
Üdvözlégy Kamasz-isten, te tavasz!
Ó szörnyű isten: vágy-gyújtogató,
Ó kegyes isten: vágy-nyújtogató.
A csókjaid mind jók, mind szépek, szentek,
A karjaid erősek és pihentek,
Olyan vagy, mint egy nagy, csodás titok,
Amelynek zárán én is most nyitok.
Aranyporral porozva,
Fiatalon és frissen,
Virágon és tövissen.
Ó májusi éj: sötét, aranyos-szép terítő.
Ó májusi csók: csodás életital-merítő.
Ó májusi szerelmek: babonás-szép regények.
Ó májusi leányok: pompás varázsedények.
S bíbor szívek sírjába rejti holtan.
Csók-arcú rém az ember és a csókok
Ember-arcú, apró, rossz, fürge törpék.
A virágért, amit onnan kiloptak.)
Mindenki rom és mindenki éled.
Mindenki bűnös és mindenki vágyik.
Mindenki van: a csók, a vágy, a bánat.
Mindenki lázad, minden kivirágzik…
Ó szent május, te csók-formájú hónap,
Ó édesdeden gyilkoló tavasz.
Ó rossz tavasz, te álnok csudaság,
Ó friss tavasz, te áldott csuda-ág,
Ó szép tavasz, te nagy virág-mező,
Ó bájos tavasz: csókos, uzsorás,
Ó álnok tavasz, szép bujtogató,
Ó mindenekben minden, egyben egy,
Titokban titok, vágyban vágy, varázs,
Ó kábító, ó csábító, ó mámor,
Magad-magadtól megkábult gyönyör,
Ó szépséges-szép, ó csodás-csoda,
Ó csalfaság, ó szerelem, ó vígság,
Ó álmatlanság, ó vágyteltség, ó bánat,
Ó szomjúság, ó menny, ó pokol,
Ó lágy érintés, ó bátorság, ó kéjek,
Ó remegés, ó láz, ó félelem,
Te csók, te minden, te isten: Tavasz!
S hoztam szívemben tömjént, mirrhát, aranyat.
Mert éngem tél nem vár, ősz nem lát meg s a nyarat
Nem hiszem, mert enyém a tavasz csak, ha remegve, ha fázva.
Míg holttá lélegzem magamat tebelőled.
Ó, mert oly szép vagy, dús, meleg, illatos és igéző,
Mint egy szerelmes fiatal lány frissen letett csipkés ruhája.
Mint alvó asszonyok pompás testére melegen a selyeming.
Kis mécsedet akaszd ki szívem piros, párázó kapuján ma
S küldj valakit ágyamnak és vágyamnak ez éjszakára, Tavasz!
Ünnep van és az utca a fákkal halkan hallelujázik.
Az ablakom kinyitva… Alatta lopva a Tavasz oson most
S tapsolnak az akácok zöld tenyerükkel ott kinn.