Ady Endre: Életbérem sírva panaszlom
Ady Endre: Életbérem sírva panaszlom
Életbérem sírva panaszlom,
Be, csufolós, kicsi:
Kétes dicsőség, kétes asszony,
Nagy harcok helyett aggos várás,
Akarat helyett tétovázás
S morzsái a dukált aranynak.
Be, csufolós, kicsi:
Kétes dicsőség, kétes asszony,
Nagy harcok helyett aggos várás,
Akarat helyett tétovázás
S morzsái a dukált aranynak.
Pedig most kellene lobognom,
Úgy szalad az időm,
Szabadult vágyak, finom otthon,
Utak, csókok most kellenének,
Kevés vers és nagyon sok élet
Káros multamat engesztelni.
Úgy szalad az időm,
Szabadult vágyak, finom otthon,
Utak, csókok most kellenének,
Kevés vers és nagyon sok élet
Káros multamat engesztelni.
Nem maradok az élet-bérnél,
Sovány és megaláz:
Mylitta, ha tán visszatérnél
Kegyesen a kegytelenségre,
Talán nem volna soha vége
Annak, amit nagy-gyáván kezdtünk.
Sovány és megaláz:
Mylitta, ha tán visszatérnél
Kegyesen a kegytelenségre,
Talán nem volna soha vége
Annak, amit nagy-gyáván kezdtünk.
De fogjon meg akármi rontás,
Csak életes legyen,
S ne jöjjön a magamba-omlás,
De életem a vágy megűzze:
Fut az időm és én a tűzbe
Vágyom, ki éltetett, hivott, ki megcsalt.
Csak életes legyen,
S ne jöjjön a magamba-omlás,
De életem a vágy megűzze:
Fut az időm és én a tűzbe
Vágyom, ki éltetett, hivott, ki megcsalt.
