Ady Endre: Itthon az urfi
Törött, paraszti pajtásokkal
Busan-vidáman foly a beszéd:
Jó a feleség s nincs feleség.
S régi apjukat nézem bennük:
Roncs már is mind s vénségre szakadt.
Szólok csöndben: el ne hagyd magad.
Feleségtelen csintalanság,
Áve, akitől csoda ered.
Gyerek, aki gyerekért gyerek.
Szegény fejem s bölcsen csinálja:
Tul az igás és malmos körön
Néha mégis elfog az öröm.
Öreg cimborákat sajnálhat
S tán sokat sir, de hogyha lehet,
Gyermekül old szivet és nevet.