Ady Endre: Óh, fajtám vére
Harca és ölelése
Váratta rám két fiatal karod.
Csufitja el az arcom:
Szépíts, csókolj, az élet már kevés.
De mi feledt nászunkban
Szép úr-fajtánk megint találkozik.
Im, egymás ajkán késlünk:
Egymást karolók és nem loholók.
Oly hűs-halványan kisért,
Mintha nem jártam volna ott soha.
Nyilott volna ki bennünk,
Mely most újra burkolózni fog.
Bora közös hitünknek,
Lyánykám, testem, úrasztali kenyér.
Pilláink multat ásnak
S megindul szemem, mint rég, gyermekül.