Ady Endre: Torony az éjszakában
Fehéren, aggódva kibámul
A torony
S vér-hireket vár a lángoló
Vénhedt világbul.
S az Istenének, kinek háza,
Nem üzen:
Áll, remeg és bámul a torony
Megbabonázva.
A Holdat rejtegetve úsznak
S a torony
A Holdnak köszön, e mennyei
Bölcs omnibusznak.
Sohse sietett, sohse késett,
S nem riad,
Ha telnek e kis Föld-csillagon
Elrendelések.
Fog csillogni istenes őrünk,
A torony,
S a harcos Multnak igéje zúg:
Halunk vagy győzünk.
Vallását vallja vércse-Multnak,
S fiai,
A harangok, a még álmodók
Össze-kondulnak.
Mint majd a Föld is ember nélkül.
S a világ
Holdfényes torony-romok fölött
Mégis megbékül.