Nyolcadik jelenet
Nyolcadik jelenet
Előbbiek, Dinglingen, Katharina.
(Az utcán emberi hangok dörmögése, patkókattogás, lónyerítés.)
Bevilaqua (ordítva ragadja föl a széket, amelyen ült.)
Boileau (halkan kiemeli kezét pisztollyal együtt a zsebéből s ölébe fekteti, csővel Boromissza felé.)
Anna (sikoltva szalad a jobb ajtó felé.)
Dinglingen, Katharina (megjelennek jobb ajtóban, ahol kíváncsi csoportot alkotnak Annával.)
Boromissza (hátrafeszített fegyveres karral, egy szék támlájára támaszkodik bal kezével.)
Bevilaqua (feje fölé emeli a széket.)
Boileau (felhúzza a pisztoly ravaszát. Kis csettenés. Rövid szünet után a kis téren recsegő trombita takarodója. A trombitás elvonul az ablak előtt.)
Boromissza (kacagva löki el bal kezéből a széket s csörömpölve vágja vissza kardját a hüvelyébe.)
Bevilaqua (hősi mozdulattal hajítja sarokba a széket.)
Boileau (a pisztolyt az asztalra teszi s tettetett lomhasággal kelve fel a kis asztal drágaságai elé áll.)
Bevilaqua (Boileau mellé sorakozik.)
Dinglingen, Katharina, Anna (kissé előbbre jönnek.)
Boromissza (Boileau felé indul.)
Boileau (tiltakozóan emeli fel a kezét): Az óra letelt, nincs jogod semmihez!
Boromissza (gúnyosan fölnevetve): Hallatlan! Mit gondoltál, te…? (A két katonának.) Majmok! (A jobb ajtó felé indul. Dinglingenhez.) Du, pugris, ich will dir nicht holen, nur ein paar sarkantyu ad memoriam, ich lass dir alles, ich hab' ein ganzes dominium in Transsylvania, sum comes hungaricus, eques auratus et caetera… (Annához.) Csókolom a szívedet, tubicám! (Katharinához.) Ég áldjon, mámi! (Elcsörtet jobbra.)
