Ady Endre: Mag hó alatt
Régi hiteiben fürösztve
Vérből, jajból és lángból
Szedegetem össze
S elteszem mint életes holtat.
S kell talán az én hadi-sarcom,
Hogy drága mementóként
Fölemeljem arcom
Egy uj emberü uj világra.
Majd vertségek és diadalmak
Földjén, hogy a khaoszból
Harsos igét halljak
Vagy harsos igét én halassak.
Szép álmokat aludj, lefénylett
Jós és jó magyarságom,
Hivni fog az Élet
S föltámadások örök Rendje.
Megnémítva és lehavazva
Rendeltetés hitével
Őrzöm meg tavaszra,
Igazimnak sarjadásáig.