Ady Endre: A Halottak élén
S vér-felhők futnak szabadon
S hű csapatomat most leltem meg,
Most leltem meg a csapatom,
Az Életből kikényszerültet.
Óh, halottakként ébredők,
Be szeretőn rántom ki kardom
Árnyas, szent rangotok előtt
S benneteket meg most talállak.
Soha, mint a mostaniak,
Fejükön az éjféli holdfény
Eget-verő, fényes sisak
S fejüket friss sirból hozták föl.
Én árvult, társtalan Kain
S im hirtelen érkeztek hozzám
A társaim, a társaim,
Levitézlettjei a kedvnek.
Mint járták velem a Mezőt
Szegény hozzám testvérisültek,
Jámbor élet-levetkezők
S im, meredt szemmel mosolyognak.
S ha lelkünk meg-megütközött:
Csak az Élet áradt tul bennünk,
S úgy-e most a sirok fölött
Szeretjük egymás tarka célját?
Be jó nekem, be szép nekem:
Most az igazi halaványak
Táborában vezérkedem,
Hogy az Életre mosolyogjunk.