Bálint Aladár: Három új könyv+
Bálint Aladár: Három új könyv+
Eggenberger művészkönyvei – művészeti esszék gyűjteménye. Szerkeszti Farkas Zoltán. Kiadja: Eggenberger-féle könyvkiadó vállalat (Hoffmann Béla) Budapest, 1. kötet Tiziano. Írta: Farkas Zoltán. 2. kötet: Munkácsy. Írta: Feleky Géza. 3. kötet: Goya. Írta: Meller Simon. –
Három új könyv jelent most meg Eggenberger kiadásában. Ez a három könyv ma, amikor a művészetről írt magyar könyvek összessége egy közepes nagyságú polc egyik rekeszében bőségesen elfér, képzőművészeti irodalmunk új periódusának hírhozója. Olcsó, formás könyvek, jó reprodukciókkal, és ami a legfontosabb, a további kötetekben nagyarányú művészeti program kiépítése ígérkezik, másrészt végül nagysokára nagyobb lélegzetű méltatáshoz jut néhány magyar művész is.
Az első kötetet Farkas Zoltán írta. Tizian művészetével foglalkozik e monográfiában. Az író maga is érezte, hogy ma, amikor Tizianóról egész könyvtárat összeírtak, életrajzi adatokat felsorolni felesleges, és ezért inkább a nagy veneziai mester stílusának részletes kritikáját adja. Megállapítja, mit vett át Bellinitől, mennyiben hatott rá Giorgione. Kijelöli Tizian helyét az olasz piktúrában, és megállapítja e példátlanul gazdag művészet eredményeit, megkezdéseit. Tizian egyes képeiből kiolvasható tendenciák alapján vezeti le e művészeti stílus kifejlődését, tartalmát, irányát, és ezzel párhuzamosan a mester lelkiségét, művészete titkos forrását feltárja. E feltárást nem a boncoló, hanem a költő módján, meleg líraisággal végzi Farkas Zoltán.
Feleky Géza Munkácsyról írt kötetében az elszármazott mester csodálatos karrierjének magyarázatát adja elsősorban. E sors rejtett szálait bogozza ki a beavatott, sokat tudó és témáját a maga egész szélességében átfogó ember biztosságával. Távoli példák összevonásával jelentős eredményekre – egész fejlődési vonalakat megvilágító összefüggések törvényszerűségére – bukkan. Feleky írásában (melynek részletes ismertetése ugyanebben a számban van) plasztikusan rajzolódik ki Munkácsy művészetének jelentősége. Messzire nyúló perspektívába állítja a művész alakját, kinek küzdelmét, nagyszerű kvalitásait, hibáit személyes átélés közvetlenségével látja az olvasó is.
Meller Simon Goya-tanulmánya szabatos és minden ízében világos munka. Mint grafikai művészetekkel foglalkozó szakember, főképpen a grafikus Goya érdekli őt, és a nyugtalan spanyol mester művészetének kifejlődését egyes jellemzőbb grafikai sorozatok keletkezése szerint taglalja. Élete egész pályáján végigkíséri Goyát, foglalkozik vele, mint falra, vászonra dolgozó piktorral, mint grafikussal, gobelintervezővel. Noha az ő szemében az egyes fejlődési periódusok határkövei mindig grafikai munkák, Goya tüneményes művészetét folyamatosan, a maga teljes egészében kitárja könyvének minden egyes fejezete. Meller munkáját részeinek arányossága, stílusának komoly egyszerűsége is megkülönbözteti. Meg az a mód, a tudós szuverén biztossága, mellyel témáját kezeli.
