Svábhegy, szeptember 7.
Svábhegy, szeptember 7.
Gonosz éjszaka – keserves ébredés. Este nagy köd feküdt a hegyen – szakadt az eső, korán lefeküdtem. A Tod in Venedig-et olvastam – de nem tudtam odafigyelni, a gondolatom minduntalan elszállt a könyvről. „Majd elmúlik – minden elmúlik” – biztatom magamat, régi dolgokra gondolva, rossz állapotokra, amelyekben voltam, s melyekből kievickéltem. Minden elmúlik – mégis jobb lett volna, ha minden másképp lenne…
Reggel szomorú – esős – már egészen őszi idő. Közönyös bánat és tompa melankólia…
