Ady Endre: Hüvösvölgyemből sebten, rohanón
Ady Endre: Hüvösvölgyemből sebten, rohanón
Miklós Jenőnek szeretettel.
Tavasz-nap: megint megcsillogtatok,
Havukat a hegyek csobolták
S ugy léptetek, mint tarka csíllagok,
Mint szines angyal-csordák.
Havukat a hegyek csobolták
S ugy léptetek, mint tarka csíllagok,
Mint szines angyal-csordák.
Hüvösvölgyemből sebten rohanón
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, szédítőn,
Rejtetten Tavasz bluzaiba
Nyugtalanul s negéden.
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, szédítőn,
Rejtetten Tavasz bluzaiba
Nyugtalanul s negéden.
Szoknyásak, megint megcsillogtatok,
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?
Ilyenkor mindig mintha legény lennék
Ujra és ujra,
Előttem egy sereg öreg szatir
Tavaszi sipját fujja.
Ujra és ujra,
Előttem egy sereg öreg szatir
Tavaszi sipját fujja.
Kocsim röpül, uj és uj asszonyok,
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be meg csillogtatok.
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be meg csillogtatok.
