Lányi Sarolta: Miért, ha nincs kinek?
alighogy élők, csöndes hervadók
ti, búm aranyborába részegűlt
titokvirágok, kertem árva népe:
egy hangra szívig összerezzenés,
egy hajrahulló hűs kéz enyhe láza,
egy szemsugárban ébredő világ,
vágyam szelíd, könymarta, gyenge hangja, -
miért hurcollak fojtó némaságban
a Hallgatag Szerelmek vándorútján?
igéret és remény virágai,
miért születtek életért esengőn,
miért virúltok, hogyha nincs kinek?