Szabó Dezső: Kassák Lajos: Isten báránykái • Grill. 1914. 2 K.
Szabó Dezső: Kassák Lajos: Isten báránykái •
Grill. 1914. 2 K.
Grill. 1914. 2 K.
Ha a dráma fejlődésének Ibsen–Maeterlincken át haladó irányából (mert ami újat adott a modern dráma, csak ebben az irányban adta) az összes logikus következményeket levonjuk, két végletforma jöhet létre. Az első: a darab egy személyből áll (azt hiszem, ilyenre gondolt Balázs Béla), s monológjából elénk bomlik, hogyan lesz benne tragédiává a világ. A második: a dráma egy életdarab, bármilyen szereplőkkel, bármilyen beszélgetésekkel. Itt a szereplők nem is veszik észre, hogy ők nemcsak hétköznapot élnek, mert a jelenet a nézőben vagy olvasóban lesz tragédiává, mert benne a jelentéktelenül kis szavak és gesztusok emberőrlő és fátumok szimbólumaivá mélyülnek. Lehet, hogy ez a két forma már csak jelentésváltozással illik a drámai név alá, de a dráma anarchikus fejlődésének két logikus netovábbját jelentik.
Kassák Lajos három jelenete (Fehér éjszakák, Isten báránykái, Ólomvitézek) az utóbbi típust (különösen a két első) közelítik meg, s Kassák komoly és becsületes tehetségének új érdekes tájékozódását jelentik. Főinspirálója – ez szabja meg szeme irányát is – az a mély megindulás, amit a mindenféle embernyomorúság kelt benne, és ami már novellagyűjteményének (Életsiratás) is az alaphangja. Úgy látszik, az új generáció az irodalmat megint egy felelősséges elhivatásnak érzi az élet fennebb ölelésére. Ennek az új érdeklődésnek Kassák Lajos egy szép, komoly ígérete.
