Ady Endre: Életesnek látom magamat
Ficánkja bús magamnak,
De nézem s szívvel nézem:
Merre ragadnak
Világ-veszettség dühei.
Helynélküli szegénynek,
De kinek a világon
Mégis az Élet
Mindeneken fölül-való.
Így tavasszal bokréták,
Csináltunk rövid sétát
Boszorkányos, bolond kocsival:
Szép és különös volt az út.
Átgázoltuk vidáman
S hozzám illöen bátran:
Be, szép az Élet és a vidék
Békés riadtnak hogyha fut.