Havas Gyula: Gondolsz-e rám?
kérdést idézi most kiégett ajkam,
oly gyengéden és áhitattal s halkan,
mint imakönyvét a szegény kokott
a kézzel, mely ért ezer csúnyaságot
és reszketve lel benn egy szál virágot
és ráhajlik s volt lányságának áldoz
húll holt szerelmem küszöbére gyáván
s riadtan, mint a bűvös szó: Szezám!
halott színeknek, haldokló szivárvány
s választ nem vár a hang: gondolsz-e rám?