Lendvai István: Kórus a pokolban
Lendvai István: Kórus a pokolban
Szrakoniczky Károly emlékének
Átkozott, átkozott iszonyú Kéz, mely minket a mélybe dobott,
a mélybe, hol tátogó éjszaka falja föl
ordító kórusunk jajjait.
a mélybe, hol tátogó éjszaka falja föl
ordító kórusunk jajjait.
A sötétség kirepedt dobhártyáján elfut a pokoli űrbe,
és nincs aki hallja, és hasztalan dörömböl az egek kapúján,
eloltott angyalok, ki vert meg minket?
és nincs aki hallja, és hasztalan dörömböl az egek kapúján,
eloltott angyalok, ki vert meg minket?
Mi az imádkozókból lettünk, soha nem lázadók,
mi térdenimádók tavaszi kútnál,
ó kegyetlen isten: imádság mért tilos, áhitat mért vezekel?
mi térdenimádók tavaszi kútnál,
ó kegyetlen isten: imádság mért tilos, áhitat mért vezekel?
Add a kezünket vissza, a széttárt két kezünket:
Epedve nyílt a te szép napod sárga virága elé.
Hova lett a kezünk, ó kegyetlen isten?
Epedve nyílt a te szép napod sárga virága elé.
Hova lett a kezünk, ó kegyetlen isten?
A homlokunk add vissza, a szétlőtt hős kupolát,
mily remekül nyúlt föl az ünnepi kékbe!
Hova lett a homlokunk, te haragos isten?
mily remekül nyúlt föl az ünnepi kékbe!
Hova lett a homlokunk, te haragos isten?
Add vissza a szánkat, e csókok sárbafúlt ciszternáját,
mely tégedet szürcsölt virágból, szélből, asszonyi remegő testből.
A szánkat add vissza, e csókok sárbafúlt ciszternáját.
mely tégedet szürcsölt virágból, szélből, asszonyi remegő testből.
A szánkat add vissza, e csókok sárbafúlt ciszternáját.
A lábunkat add vissza, a táncok fürge bolondját,
tenéked táncolt, ha dombon sípolt az örök vasárnap.
Hova lett a lábunk, a táncok fürge bolondja?
tenéked táncolt, ha dombon sípolt az örök vasárnap.
Hova lett a lábunk, a táncok fürge bolondja?
Az imádkozókból lettünk, hallod-e kegyetlen Úr,
mellünket gyilkolja mind a születlen imádság,
engedj a tavaszi kúthoz, imádni engedj, ó haragos kegyetlen!
mellünket gyilkolja mind a születlen imádság,
engedj a tavaszi kúthoz, imádni engedj, ó haragos kegyetlen!
Jaj nekünk, jaj nekünk, valahol az ég káprázik
és két szemünk tiltva előle örökkön, és tátogó éjszaka falja föl
ordító kórusunk jajjait.
és két szemünk tiltva előle örökkön, és tátogó éjszaka falja föl
ordító kórusunk jajjait.
