Lányi Sarolta: Már akkor sírtam
Lányi Sarolta: Már akkor sírtam
Most arra járok, ott, ó távoli kedves társam
egyedül - érzed-e, milyen szomorú ez? -
amerre régen veled együtt jártam.
egyedül - érzed-e, milyen szomorú ez? -
amerre régen veled együtt jártam.
Mily boldog voltam, akkor szép volt a világ
s mégis - te tudod - nehéz lett a szivem,
mint mézterhe alatt görnyedező virág.
s mégis - te tudod - nehéz lett a szivem,
mint mézterhe alatt görnyedező virág.
A szám - tudod - nem csóktól remegett.
A fájdalom fölzendült bennem halkan
mert nagyon jó volt akkor teveled.
A fájdalom fölzendült bennem halkan
mert nagyon jó volt akkor teveled.
Nem láttalak. Szemem jövőnk titkába mélyedt
és majdnem úgy fájt, mint most - a lelkem.
Ó jaj! azóta szörnyü lett az élet!
és majdnem úgy fájt, mint most - a lelkem.
Ó jaj! azóta szörnyü lett az élet!
…A sejtelmek titkos nyelvén ki ért?…
Akkor - tudod - mint tépett hárfa: sírtam,
ó boldogitóm!
Akkor - tudod - mint tépett hárfa: sírtam,
ó boldogitóm!
…Most már tudod, miért.
(1914. december)
