5. Búcsú a sorsomtól
5. Búcsú a sorsomtól
Öreg bolond, hozzád is legyen egy-két jó szavam. Amíg élek, azért még hozzám lehet vágni egy-két követ, mindig van elég kenyerem a viszonzásra. Te ugyan szépen kibabráltál velem, de talán neked is muszáj volt ez a nagy huncutság. Különben is, szegény, elég strapa lehettem neked.
Utat mutattam, magam eltévedtem, jövőért harcoltam, a múltat szerettem, testvért vágytam, idegen maradtam, meg nem született nő özvegye lettem. Úgy szerettem minden fiatalságot, minden akaratot, minden hitet, ölve s öletve pusztulok el. Ó ti, kik emberül vagytok emberek, sírjatok, mikor én halni megyek.
