Kaffka Margit: Születésnapra
Kaffka Margit: Születésnapra
(Régi arcképekhez.)
Milyen helyes csöppség! Kis tömpe lábod
Hogy terpeszted az első, uj nadrágba'!
Kis totyogósom a gombos cipőkkel,
Mért ráncolod úgy össze homlokod?
- Mesélik, egyszer nagy karéj kalácsot
Majszolva az utcaajtóba ültél,
Egy gaz darázs járt arra, megkívánta
Le is ült rá, de jaj, nem a kalácsot,
Piros gyüszüszád harapta dagadtra.
Te ott álltál rémülten keseregve
Fényes szemedből csurgó nagy könnyekkel…
…Én akkor - szó ami szó, - már nagyocska
Leány lehettem, táncórákra jártam,
S ha láttalak vón bömbölni, szép fiucska,
Hozzád anyásan lehajoltam volna,
Síró szemed, kis orrod megtörülni.
Hogy terpeszted az első, uj nadrágba'!
Kis totyogósom a gombos cipőkkel,
Mért ráncolod úgy össze homlokod?
- Mesélik, egyszer nagy karéj kalácsot
Majszolva az utcaajtóba ültél,
Egy gaz darázs járt arra, megkívánta
Le is ült rá, de jaj, nem a kalácsot,
Piros gyüszüszád harapta dagadtra.
Te ott álltál rémülten keseregve
Fényes szemedből csurgó nagy könnyekkel…
…Én akkor - szó ami szó, - már nagyocska
Leány lehettem, táncórákra jártam,
S ha láttalak vón bömbölni, szép fiucska,
Hozzád anyásan lehajoltam volna,
Síró szemed, kis orrod megtörülni.
Ez iskolai ünnepély a zöldben.
- A tanító bácsi pálcával int,
Te hátrébb állsz s szelíden iparkodol
Kidugni arcocskád két nyegle váll közt.
Komoly, kedves fej már e kis diáké!
Akkor volt, ugye, hogy naplót vezettél
Jegyezve mindig apró, rossz szokásod,
Titkos betűt írtál be, vagy keresztet
S figyelted a naptárban, hogy javulsz-é?
Te kezdődtél már itt, rádösmerek!…
…Én? - Kisvárosban, szólt-szapult, annyányi
Lány voltam akkor, nyugtalan, kacér,
Világgá küldtem első, árva kérőm
Bár szörnyen féltem, sohse visznek férjhez.
- A tanító bácsi pálcával int,
Te hátrébb állsz s szelíden iparkodol
Kidugni arcocskád két nyegle váll közt.
Komoly, kedves fej már e kis diáké!
Akkor volt, ugye, hogy naplót vezettél
Jegyezve mindig apró, rossz szokásod,
Titkos betűt írtál be, vagy keresztet
S figyelted a naptárban, hogy javulsz-é?
Te kezdődtél már itt, rádösmerek!…
…Én? - Kisvárosban, szólt-szapult, annyányi
Lány voltam akkor, nyugtalan, kacér,
Világgá küldtem első, árva kérőm
Bár szörnyen féltem, sohse visznek férjhez.
Itt már kamasz, izmos, busa legénye,
Sok torna- és bajnokverseny győztese,
Önképzőkörbe nem költő-zsení, -
"Absolut geometriárul" olvas.
Az osztályfőnök sincs tisztába véle,
Nem figyel az órán s hogyha kihívják,
Az eredményt más-módra hozza ki.
- Az első bakfis derekához nyúlt már,
De érettségi banket hajnalán
Forró szégyennel, dúltan megy haza
S megesküszik, hogy: "Soha, soha többet!"
… Nekem már akkor megvolt a fiam.
Sok torna- és bajnokverseny győztese,
Önképzőkörbe nem költő-zsení, -
"Absolut geometriárul" olvas.
Az osztályfőnök sincs tisztába véle,
Nem figyel az órán s hogyha kihívják,
Az eredményt más-módra hozza ki.
- Az első bakfis derekához nyúlt már,
De érettségi banket hajnalán
Forró szégyennel, dúltan megy haza
S megesküszik, hogy: "Soha, soha többet!"
… Nekem már akkor megvolt a fiam.
Ni, hogy felnyúrgult. Egyetemi polgár.
A nyakkendője byroni kötésű,
- Az ismeretelmélet fogta meg,
Lényeget kutat s a léten borong. -
Így, kilendülve - milyen is lehettél?
- Sok "szabadság"-gal, sok "eszmecseré"-vel
Élted hű-hós diákleány-szerelmed.
Beszereztél te is lázt, forradalmat,
A nyárspolgári morál megvetését.
S jaj, csöpp hiján, bizony tuberkulózist.
…Akkor, futtában láttuk egyszer egymást
És meg se láttuk. Milyen messze voltunk!
Akkortájt téptem össze minden láncot,
"Kevés időm van!" gondoltam s lihegve
Farsangoltam verset, szalont, szerelmet.
A nyakkendője byroni kötésű,
- Az ismeretelmélet fogta meg,
Lényeget kutat s a léten borong. -
Így, kilendülve - milyen is lehettél?
- Sok "szabadság"-gal, sok "eszmecseré"-vel
Élted hű-hós diákleány-szerelmed.
Beszereztél te is lázt, forradalmat,
A nyárspolgári morál megvetését.
S jaj, csöpp hiján, bizony tuberkulózist.
…Akkor, futtában láttuk egyszer egymást
És meg se láttuk. Milyen messze voltunk!
Akkortájt téptem össze minden láncot,
"Kevés időm van!" gondoltam s lihegve
Farsangoltam verset, szalont, szerelmet.
S ez végre! Nincs is messze multba már,
Alatta négy-öt évre vall a dátum:
Rendes külső, szemüveg, nyugodt profil. -
- Messze, komoly föld, derék nép, hüvös ég
Gyorsan érlelt s közel hozott magadhoz.
Sokat láttál és jól lelkedbe-néztél,
S megláttad, hogy csak a részletbe' van remény
A lényeg nincs, (csak vallás, vágy, poézis)
De a kicsinynek sok élő kérdése van,
S bár nem igazság: - termő összefüggés
Mit száz türelmes kísérlet kinál,
Törvényei e fogható világnak. -
Még erre is milyen kevés egy élet!
Őszinteség, alázat, odaadás
Mennyi kell, hogy csak egy lépést tegyünk!
"Dolgozni, míg a mécsünk ki nem alszik!" -
- Asszony is kell, hiába, - így egyszerübb!
Időt, erőt e dolog ne raboljon!
A nő legyen szerény, főzéshez értsen!
…Ó, én addigra sokfelé ütődtem,
Dúltak fél-dolgok, rossz találkozások!
- Te messze voltál, más mátkája voltál,
Nem tudtál rólam és nem tudtam rólad.
Alatta négy-öt évre vall a dátum:
Rendes külső, szemüveg, nyugodt profil. -
- Messze, komoly föld, derék nép, hüvös ég
Gyorsan érlelt s közel hozott magadhoz.
Sokat láttál és jól lelkedbe-néztél,
S megláttad, hogy csak a részletbe' van remény
A lényeg nincs, (csak vallás, vágy, poézis)
De a kicsinynek sok élő kérdése van,
S bár nem igazság: - termő összefüggés
Mit száz türelmes kísérlet kinál,
Törvényei e fogható világnak. -
Még erre is milyen kevés egy élet!
Őszinteség, alázat, odaadás
Mennyi kell, hogy csak egy lépést tegyünk!
"Dolgozni, míg a mécsünk ki nem alszik!" -
- Asszony is kell, hiába, - így egyszerübb!
Időt, erőt e dolog ne raboljon!
A nő legyen szerény, főzéshez értsen!
…Ó, én addigra sokfelé ütődtem,
Dúltak fél-dolgok, rossz találkozások!
- Te messze voltál, más mátkája voltál,
Nem tudtál rólam és nem tudtam rólad.
Van még egy kép. Itt vagyunk. Mi vagyunk,
Két lehajtott fej, két beteljesült sors.
Honnan? … Mely rejtett fészkén az Időnek
Pattant fel okok s történetek magva?
Két távoli, vak sejt hogy így utazzon
Munkák, bajok, szerelmek, kínok útján,
S ily egyszerűen, ily hiánytalan,
Ilyen öröktől és örökkig letten,
Örömben, tudva, biztosan és bölcsen
Egymásra s egyén-magára találva
Oly boldogan - boldogan hazatérjen!
Két lehajtott fej, két beteljesült sors.
Honnan? … Mely rejtett fészkén az Időnek
Pattant fel okok s történetek magva?
Két távoli, vak sejt hogy így utazzon
Munkák, bajok, szerelmek, kínok útján,
S ily egyszerűen, ily hiánytalan,
Ilyen öröktől és örökkig letten,
Örömben, tudva, biztosan és bölcsen
Egymásra s egyén-magára találva
Oly boldogan - boldogan hazatérjen!
