AMBRUS BALÁZS: MIKOR EL KELLETT MENNEM
A király hívott engem
Szaladt, szaladt az óra
Nem maradt búcsúzóra.
Lovon, gyalog és sárban
Hegyek, tavak folyók közt
Ellenséges golyók közt.
S tudtam, hogy meg kell halnom,
Ki siratná a vesztem
Ha valahol elvesztem?
Készen az életemmel
Ismert barátot vártam
Az érkező halálban.
Egy halk, törékeny árnyék,
Egy csodálatos halk szív
Mely most is idehallszik.
Az ágyú nem találja,
Mindenütt velem járkál,
Erősebb a halálnál.
Rég láttam-e vagy nem rég -
Látok egy könnyes arcot,
Mint régi, régi rajzot.
Mint elhullott virágport,
Kedves, tekintsd e firkát
Mint gyenge virág szirmát.)