Ady Endre: Láttam rejtett törvényed
Mikor megint vigan szedtem a lában
S megint nevetett a szemem
S az Élet teljes kórusa
Megint csak én-bennem dalolt
S úgy buktam föl, mint buta holt
Megfagyottan a teljességes nyárban
S fölöttem minden kórusok kórusa:
A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett.
A Nyár s kivált az én nyaram,
Miként Könyvedben írva van,
szive Te sok nazareus szentednek
Engem rohanó gőz-szekér.
Vitt halottan holt reményhez keletnek:
Megfagytam s lángolt a világ,
Megfagyott az én uj ajándék-nyaram
S egy vad zápor a gőzösünkre paskolt.
Dörögtek a fellegeid
S menny-köved százszor is üzent
Utszéli, tünö fáknak a magasból.
Egy-egy köved nagyon talált
És sohasem válogatott,
Melyik fa pusztul, melyik marad épnek.
Hogy mit csinálsz?: azt Te tudod: