Ady Endre: Már előre rendeltettem
S mint ragyogó, sulyos kisértet
Nézetegetm a maiakat
És imdkozva látok, mérek.
(Nehéz az álom mostanában)?
Mindig aféléket képzelek,
Hogy az Élet izlik a számban.
S szivem vérétől messze-messze
Csörgedeznek kicsi patatkok
Én szivemnek vérével festve.
Érc-oszlopok s gránit-bálványok
Szilárd talpazatát érezem:
Valamely Isten-fejen állok.
Mert így birom a birhatatlant,
Mert így birom el a szivemet,
Ezt a jó és mégis rossz katlant.
Sehogysem bizok az Időben
S a fájdalmaim kiömlenek
Áradt tavasz-vizekként bőven.
Mint valami ördöngős posta
A Most-Idők rémületeit
Előre és magával hozta.