Hajdú Henrik: Tábortüzek • (Jászay-Horváth Elemér versei)
Hajdú Henrik: Tábortüzek •
(Jászay-Horváth Elemér versei)
(Jászay-Horváth Elemér versei)
Emlékezhetünk rá, hogy Jászay-Horváth Elemér korábbi írásaiban, még legtisztább lírájában is, volt valami katonás keménység, mely akaratlanul is a régi magyar vitézi énekeket juttatta eszünkbe. Ezt a vonást, melyet a korszerűtlenség eddig lefojtott, a háború a „Tábortüzek” főmotívumává hangsúlyozta.
Valóban, olyan ez a kötet, mint egy boldog föllélegzés. Hangja erős és lelkesült, nem egyszer túlságosan is, de tudjuk, hogy Jászay-Horváth Elemért a fokozások jellemzik. Csak nagy távolságokról lát tisztán (ezért tért vissza a múlt kifejezési eszközeihez), a háború mély és rejtett jelenségeit hiába keressük költészetében.
Természetes, az egyes ember érzései sem érdekelték. A „jövendők sorsát hordozó magyar nép” háborús hangulatait akarta kifejezni, néhány verse igazán méltó is e hatalmas feladathoz. De ez a könyv mégsem reprezentálja teljesen Jászay-Horváth Elemér képességeit. A „Tábortüzek” legtöbb darabjába a hagyományos formákkal együtt régi háborús irodalmunk lelke is belekerült, ami bizonyára idegenszerűen fog hatni a ma olvasójára. Verselése azonban minden hibájáért kárpótol. Rímei zengők és energikusak, s ami a legfőbb: egészen egyéniek, egy igazi útjára visszatérő költő elmélyülésének első jelei.
