Harsányi Kálmán: A geyzir
Harsányi Kálmán: A geyzir
Mikor hegyekké nőtt már a hiába
Marasztalt álmok hulló hímpora,
Holdfényből egy kis opál-pocsolya
Csillog föl lelkem porsivatagában.
Marasztalt álmok hulló hímpora,
Holdfényből egy kis opál-pocsolya
Csillog föl lelkem porsivatagában.
Oh mindeneknél több nekem e drága
Hímporból formált kráter-amphora,
Geyzirkutam, mely mint egy csodafa,
Ezüst lombbal szökik az ég boltjára.
Hímporból formált kráter-amphora,
Geyzirkutam, mely mint egy csodafa,
Ezüst lombbal szökik az ég boltjára.
Mert mindig geyzir… megbúvik, apadva,
Majd ujra feltör a csillagokig.
Nézd, nézd! Hogy győzte! - s már fogyatkozik.
Majd ujra feltör a csillagokig.
Nézd, nézd! Hogy győzte! - s már fogyatkozik.
Egy nagy fekete kéz már letakarja,
S a hűvös holdvér befelé folyik
A mindent elnyelő porsivatagba.
S a hűvös holdvér befelé folyik
A mindent elnyelő porsivatagba.
