CHARLES BAUDELAIRE: A FLEURS DU MAL ELŐHANGJA
CHARLES BAUDELAIRE: A FLEURS DU MAL ELŐHANGJA
Ostobaság, fukarság, tévelygés ősi vétke
Lelkünk s testünk megűli és rontó művük oly dús!
S mint férgeit táplálja önnön húsán a koldús,
Sok drágalátos búnknak épp úgy vagyunk mi étke.
Lelkünk s testünk megűli és rontó művük oly dús!
S mint férgeit táplálja önnön húsán a koldús,
Sok drágalátos búnknak épp úgy vagyunk mi étke.
A bűn makacs s magunkba szállásunk gyáva s csacska,
Egy kis bűnbánatért kövér jutalmat várunk,
Aztán megint vígan nyakig a sárba járunk,
Hivén, hogy ronda könnytől letisztúl majd a mocska.
Egy kis bűnbánatért kövér jutalmat várunk,
Aztán megint vígan nyakig a sárba járunk,
Hivén, hogy ronda könnytől letisztúl majd a mocska.
Minket gonosz párnáján nagy Úr-Sátán emel,
Ringat hosszan s az álom oly kába és lidérces;
S kevély akaratunk, a dús kincsekkel érces,
Boszorkányos konyháján rút füstté lobban el.
Ringat hosszan s az álom oly kába és lidérces;
S kevély akaratunk, a dús kincsekkel érces,
Boszorkányos konyháján rút füstté lobban el.
Bábjátékunk fonálját csak ő rándítja egyre;
Édes megenyhülésért a rondaságba vájunk,
Minden nap arra jó, hogy csak mélyebbre szálljunk,
Bűzhödt árnyú Pokolba s mindőnk egykedvűn megy le.
Édes megenyhülésért a rondaságba vájunk,
Minden nap arra jó, hogy csak mélyebbre szálljunk,
Bűzhödt árnyú Pokolba s mindőnk egykedvűn megy le.
Akár az árva züllött, aki avítt és roncsolt
Keblét némely lotyónak csókolja s belemar,
Egy-egy rejtett gyönyörre mi úgy vetjük hamar
Magunk s facsarjuk bőszen, mint egy vánnyadt narancsot.
Keblét némely lotyónak csókolja s belemar,
Egy-egy rejtett gyönyörre mi úgy vetjük hamar
Magunk s facsarjuk bőszen, mint egy vánnyadt narancsot.
Mint nyűvek milliója, mely szörcsög és bozsog
Agyunkon démonok csoportos népe faldos,
S mikor lélegzünk egyet, a Halál vize nyaldos
S vakon tüdőnkbe árad és siketen zokog.
Agyunkon démonok csoportos népe faldos,
S mikor lélegzünk egyet, a Halál vize nyaldos
S vakon tüdőnkbe árad és siketen zokog.
Gyujtogatás, rabolt kéj, tőr s méregkeverés
Ha tréfás hímzésükkel eddig még nem cifrázták
Szánalmas életünk fakó köznapi vásznát,
Azért van, mert lelkünkben, hajh! nincs elég merés!
Ha tréfás hímzésükkel eddig még nem cifrázták
Szánalmas életünk fakó köznapi vásznát,
Azért van, mert lelkünkben, hajh! nincs elég merés!
De párducok, sakálok, keselyűk, éh ebek,
Majmok meg skorpiók s kígyók és mind a szörnyek
Népénél, mely mind itt bőg, csahol, röfög és görnyed
Átkos állatkertjében szivünknek, - éhesebb
Majmok meg skorpiók s kígyók és mind a szörnyek
Népénél, mely mind itt bőg, csahol, röfög és görnyed
Átkos állatkertjében szivünknek, - éhesebb
Egy rémalak! - ily rútat, gonoszt s szennyest ki látott?
Ez nem sokat mozog, ordítással se öl meg,
De sunyiörömest rommá rágná a földet
S egyetlen ásítással benyelné a világot:
Ez nem sokat mozog, ordítással se öl meg,
De sunyiörömest rommá rágná a földet
S egyetlen ásítással benyelné a világot:
Mert ő - az Únalom! vizes szemén kövéren
Céltalan könny s pipát szí s bitók felé mered:
E finom szörnyet úgy-e - olvasóm - ismered?
Olvasóm! - árva másom! - képmutató fivérem!
Céltalan könny s pipát szí s bitók felé mered:
E finom szörnyet úgy-e - olvasóm - ismered?
Olvasóm! - árva másom! - képmutató fivérem!
TÓTH ÁRPÁD
