Babits Mihály: A purgatórium első éneke
Babits Mihály: A purgatórium első éneke
A Purgatórium szigete (ahova a Dante a föld alól kiért) e Föld túlsó oldalán terül el; új csillagképek láthatók onnan, ember még nem látta ezeket, csak Ádám és Éva a paradicsomban (mert a földi paradicsom a Purgatórium-hegy fennsíkján virul). A Purgatórium őre az Uticai Cato, kit pogány létére az Úr, mikor leszállt a Pokolba, erényeiért felhozott ide magával, a Pokol Tornácából, hol addig nejével Marciával együtt lakott (L. Pokol. IV. 128.). Cato Uticában a szabadságért ölte meg magát s Dante különös tiszteletének tárgya volt.
A Purgatóriumot körülvevő tengerre halandók közül csak Odysseus bátorkodott hajózni: és ő nem tért vissza. (L. Pokol. XXVI.)
A sás az alázatosság öve.
(A fordításról a philológus-bírálók kedvéért annyit jegyzek meg, hogy a 9. sorban alquanto-t nem azért fordítottam e szóval: valahára, mintha alquandó helyett félreérteném: hanem mert így sokkal szebb – s fordításomat néhány szöveg támogatja is.)
