Lányi Sarolta: Jó volna szépen élni
Lányi Sarolta: Jó volna szépen élni
Jó volna szépen élni, öröm tüzében égni
és fölrepülni szárnyán szép röptü szerelemnek, –
de mért vagyunk mi most, ó mért vagy vélem együtt
e kornak gyermeke?
és fölrepülni szárnyán szép röptü szerelemnek, –
de mért vagyunk mi most, ó mért vagy vélem együtt
e kornak gyermeke?
Én elbúvok remegve, orcámat eltakartan,
én csak téged akarlak s csendes, merengő álmot, –
miért tolakszik hozzám mindenki más keserve
megtépni életem?
én csak téged akarlak s csendes, merengő álmot, –
miért tolakszik hozzám mindenki más keserve
megtépni életem?
Csak ennyim volt: az élet, csak ezt adtam tenéked
s feléd hajolt zöld ágán egyetlen ifjuságom, –
miért múlik bitangúl – mit néked tartogattam,
a szív nemes heve?
s feléd hajolt zöld ágán egyetlen ifjuságom, –
miért múlik bitangúl – mit néked tartogattam,
a szív nemes heve?
Miért vagyok tüzes seb, fájdalmak forró kútja
s ha már eltölt szinültig keserve millióknak,
mért nem szökik magasba, a megvakúlt menyégre
véres betűket írni…
s ha már eltölt szinültig keserve millióknak,
mért nem szökik magasba, a megvakúlt menyégre
véres betűket írni…
Jaj mért kell sírni, sírni?
