V.
V.
Beteljesült; a vég és kezdet álma
Egy már tenéked, aki végezett,
Mit sohse fogtam, a te hűs kezed
Gyümölcsöt nem szed, nem diszíti pálma,
Se diadal, se munka, semmikor,
Csak pár fenyőgaly, pár maréknyi por.
Ó szem, te, melynek a fény sem beszélhet,
A nap is néma s az éj fekete,
Lágy újja pilláját nem fogja le,
Amelybe szikrát nem lobbant a lélek,
Aludj, két bús szeme.
Egy már tenéked, aki végezett,
Mit sohse fogtam, a te hűs kezed
Gyümölcsöt nem szed, nem diszíti pálma,
Se diadal, se munka, semmikor,
Csak pár fenyőgaly, pár maréknyi por.
Ó szem, te, melynek a fény sem beszélhet,
A nap is néma s az éj fekete,
Lágy újja pilláját nem fogja le,
Amelybe szikrát nem lobbant a lélek,
Aludj, két bús szeme.
