Lesznai Anna: Balázs Béla: Játékok
Lesznai Anna: Balázs Béla: Játékok
«Játékok» címet viseli Balázs Béla legújabb könyve. És valóban felületesen lapozva a kis füzetet — nem is találunk benne mást egy kedves szavakba írott arabeszknél, mely önállótlan kísérője a hozzáképzelendő balettnek, meg egy gyerekeknek és igazi fabáboknak szánt bábjátékot. De a balettszöveg széthulló, kísérő, szavai, a bábjáték verekedései csak arra valók, hogy körülvegyék, el-el rejtsék, majd meg élénkebben csillogtassák a köztük bujkáló mese szépségét. – A mese tarka szőnyeget von az érthetetlen élet és a megette elrejtett – mindannyiunk által sejtett és követelt — értelmes valóság közé, melyre az élet értelmes játék, az értelem játékos valóság képében vetődik. Ezen a síkon pereg le a «Fából faragott királyfi» története. Némán táncoló alakjai éppen ezt a «bújócskát» jelentik —: az értelem és véletlen, a vágy komolysága és a megvalósulás furcsa ferdeségei, az elképzelés szépsége, emberek, fák és tárgyak kergetődzését és megbékélt találkozását a mesében. De csak a mesében. A végül egymásra lelt költő királyfinak, kacér kis királylánynak oda kiáltjuk a mese színpadra: Ne mozduljatok többet! Egy lépés előre, egy lépés hátra elegendő volna – s bizony eltáncolnátok egymástól. Álljatok meg a mosolygó balett-ölelkezés porcelános pózában! Nincs tovább – a mese kikerekült, befejeződött.
Egyszerűbb a «Halász és a Hold ezüstje». A telhetetlen ember gyermekekre nézve igen tanulságos históriája ez – de íme lássuk – mivel nem tellett be ez a furcsa halász: holdezüsttel. Fogott halat kicsit és kövéret, krokodilust, sőt még szép asszonyformájú hableányt is és mind-mind eleregette őket holdsugárért, holdezüstért. És a holdezüsttől olyan nehéz lett piciny sajkája, hogy süllyedni kezdett.
«Holdsugárnak ezüst terhe,
Jaj lehúz már a tengerbe
Derékig már vízben ülök
Hü de hideg meg is hülök!
– Jaj de hideg ez a tenger.
Egész vizes lesz az ember.
Elsülyedek, jaj nekem,
Megsirat száz gyermekem». —
Jaj lehúz már a tengerbe
Derékig már vízben ülök
Hü de hideg meg is hülök!
– Jaj de hideg ez a tenger.
Egész vizes lesz az ember.
Elsülyedek, jaj nekem,
Megsirat száz gyermekem». —
De furcsa is, hogy ez a holdból pottyant, megehetetlen, mindennél drágább, hasznavehetetlen sugárezüst még meg is tudná ölni az embert.
Nagyon egyszerű történet – de ez mégis gondolkodóba ejt? Szerencse, hogy a krokodilus és a sok éhes poronty és főleg a halász kapta pofonok olyan mulatságosak, a rímek olyan furcsán talpraesettek – hogy a gyerekek, akik nézik majd ezt a vidám játékot – nem fogják észrevenni, hogy valami kis hiba csúszott belé – valami átcsillanó szomorúság. Sűrű, jó vastag szálból szövött ez a paraszti mesekárpit.
A kis füzetet gróf Bánffy Miklós és Berény Róbert illusztrálták. Bánffy rajzai tulajdonképpen sikerült kosztümtervek, melyek a baletthez készültek és mint ilyenek a táncjáték és nem az írott mesét illetik.
Berény Róbert kiválóan kifejezésteljes vonalai közé nagyon sok akadt bele a halász ember szomorúságából – ő a mese értelmét illusztrálta maga a vidám mese helyett. Legszebb legelső rajza, melyen az ici-pici fekete halász szembe kerül a végtelen nagy ködlő híddal és holddal, a hívogatón reszkető holdezüsttel és állást foglal velük szemben merészen kivetve horgát. Kicsi bátor ember a végtelen nagy titokzatos világban! A rajzok egyirányba esnek a szöveggel, de nem ismétlik azt fölösleges szolgaisággal és amellett, hogy beilleszkednek a kis bábjáték keretébe, mit sem vesztenek művészi érdekességük önállóságából.
Kedves lehet ez a kis füzet mindenkinek, aki érti és érzi a mesét. Nem a meseformáról beszélek, melybe könnyen csempészhetni mesétlen tartalmat, mely csak valószínűtlen történet, nagy lapos allegória – de arról a mit «mesevilágnézetnek» lehetne nevezni. Az igazi mese azt vallja: hogy minden lehetséges és ez a tanítása megfelel benső és mély korlátlanság és végtelen utáni vágyunknak. Az igazi mese azt is mondja «hogy minden mégis rendben van» – minden ami van és minden ami nincs, benne van ami emberi lelkünk rendjében, belefér emberi mértékünk és értékeink formájába. Animista látásával a néma természetet, a tárgyakat, az értelmetlen szavú véletlent, és érthetetlen törvényeket elvezeti az emberig – az embertől feljebb már csak a vallásos érzés lendülete emelheti őket. Ebben a valódi és értékes mesetalajban gyökeredznek a «játékok» és Balázs Béla minden írása egyáltalában. Mintha megettük végtelen szálak volnának kifeszítve, erős hálója egy egyénen és műveken túlterjedő meseszövetnek. Versei, embersorsai, képei mind ebbe az alapba fonódnak, ez a meseperspektíva mélyíti gyakran nagyon széppé mondanivalóját, ez művének jellegző sajátossága és egyik legjobb értéke. Ezért ád legtöbbet akkor, mikor burkolatlanul mesét ád.
