Gellért Oszkár: Szelídség
Megjöttél s most már itt maradsz örökre.
Kezed alá hadd fektetem, Szelídség,
Óh cirogass te, kinek nincsen ökle.
S mily kéjesen nyujtózik a nyakam most.
Vad markolású ujjak sebhelyét
Hogy tárja, tárja szabadon feléd.
Szivem többé már sohase hevítsék,
Hát cirogass most, angyali Szelídség.
Levált, lesiklott bénán, mereven.
Mohó vággyal hogy vonaglott alattad.
Lassan görbülni kezdtek -
S hivogató hajnali füttyre
Mint holt madáré, úgy maradtak.