Tersánszky Józsi Jenő: Különös fohász
Könnyen hevült, könnyen feledt,
Múlt öröm, avúlt fájdalom?
Nos, - kóstolgattam mint majom,
Régit ujért dobva hamar.
Egyik férges volt, más fanyar,
Érett, édes émelyitett.
Nem bánom én semelyiket.
Hagyd a nyöszörgést, hagyd a vádat,
Estéli bánat, olcsó bánat,
Vesszen szemem, ha hátra néz.
Hagyj engemet gyatra zenész.
Hangicsálásod csak undort okoz…
Álnok, sivár, dölyfös makacsság.
Bárcsak értés, jóság ne hassák
Többé szivemet. - Átkozott
Malasztjok csak romlást hozott
S judásfiaknak erősséget.
Bár ne ösmernélek csak téged
S mint földönfutó háza romján,
Öklét az égre rázza, mondnám:
Gyűlöleté, kétségeké az út.
Nincs hát és nem kell többé kegyelem,
Sötét erőm, csupán te légy velem!