Tóth Árpád: Rezignáció
Tóth Árpád: Rezignáció
Már borús, örök körben kering
Lomha léted, útad elveszett,
Mert arany fonálod, mely szerint
Járj, elejté csüggeteg kezed
S immár pályád fájó labyrinth, –
Lesz-e még, ki rajta elvezet?
Lomha léted, útad elveszett,
Mert arany fonálod, mely szerint
Járj, elejté csüggeteg kezed
S immár pályád fájó labyrinth, –
Lesz-e még, ki rajta elvezet?
Lesz-e égi angyal, akinek
Karja védjen útaid sivárján?
Vagy akár remény: remek ivet,
Boldog hidat színlelő szivárvány?
Vagy ha mást nem, egy szegény szivet
Lelsz-e még, mely mint te, úgy viv, árván?
Karja védjen útaid sivárján?
Vagy akár remény: remek ivet,
Boldog hidat színlelő szivárvány?
Vagy ha mást nem, egy szegény szivet
Lelsz-e még, mely mint te, úgy viv, árván?
Oh jaj, már tetőled minden út,
Angyal és remény s szív elmarad,
Helyed árva zúg csak, méla sút,
S lelked bölcs lemondást, bús sarat
Téli kandallódúl sírva gyúrt,
Mely nem ád hőt, csak füsttel marat…
Angyal és remény s szív elmarad,
Helyed árva zúg csak, méla sút,
S lelked bölcs lemondást, bús sarat
Téli kandallódúl sírva gyúrt,
Mely nem ád hőt, csak füsttel marat…
