Turcsányi Elek: Színész a színjáték után
Turcsányi Elek: Színész a színjáték után
Ki voltam ifjú és bohó,
Vagyok ma vén, kihült kohó.
Vagyok ma vén, kihült kohó.
Koholtam lázas terveket,
Most eldobom e terheket.
Most eldobom e terheket.
Nekem már nem kell semmise,
Se nő, se pap, se szentmise.
Se nő, se pap, se szentmise.
Csak napsütés, csak fellegek,
Csak néhány jó szó kellenek.
Csak néhány jó szó kellenek.
Az élet fürge – elszalad,
Utánnafutnod nem szabad.
Utánnafutnod nem szabad.
Én már csak lassan lépkedek,
Ha szépet látok, kétkedek.
Ha szépet látok, kétkedek.
Ha lassan lépek, ha futok,
Egyformán egy helyre jutok.
Egyformán egy helyre jutok.
S megáll a szív, a kéz, a láb,
Ha egyszer nem birod tovább.
Ha egyszer nem birod tovább.
Riadtan görnyedsz össze, mint
Kinek halvány remény sem int.
Kinek halvány remény sem int.
Fáradtan, félszegen, bután:
Szinész a szinjáték után.
Szinész a szinjáték után.
