Ady Endre: Justh Gyula emlékének
Ady Endre: Justh Gyula emlékének
Kevély, szabad magyar, királyi gőgű,
De fajod, néped és a fényes álmok
Hódoló, harcos, hős alázatossa,
Nagy temetések idején mentél el.
De fajod, néped és a fényes álmok
Hódoló, harcos, hős alázatossa,
Nagy temetések idején mentél el.
Vajjon a Halál békült sziven ütött?
S nem azt mondtad-e nincsen itt mit keresnem
Világok csuf mulását nézni meguntam
S uj világokra uj kínokért lessek?
S nem azt mondtad-e nincsen itt mit keresnem
Világok csuf mulását nézni meguntam
S uj világokra uj kínokért lessek?
Fajod és néped rogyadozó lábbal
Az Ur csodáiért már nem is szitkozódik,
Nem imádkozik, önvére e vad partján
Tartja az utolsó hídfőt.
Az Ur csodáiért már nem is szitkozódik,
Nem imádkozik, önvére e vad partján
Tartja az utolsó hídfőt.
Jaj, hátha azért mentél,
Mert megindulván a Föld, Tenger és az Ég,
Megindulunk mi is mind te utánad
Magyar harcokat más csillagon keverni?
Mert megindulván a Föld, Tenger és az Ég,
Megindulunk mi is mind te utánad
Magyar harcokat más csillagon keverni?
