Szabó Ervin: Köztisztviselők és munkások
Szabó Ervin: Köztisztviselők és munkások
Nem lehet kétséges, hogy a háborúnak a jövedelemmegoszlásra gyakorolt hatása – ha a pénzjövedelmet nézzük – nem a munkásosztályt sújtotta a legerősebben. Egyébként eleget hangoztatják ezt nemcsak olyanok, akik a tőkésosztályok milliárdos jövedelemszaporulatairól szeretnék elterelni a figyelmet, hanem azok is, akiknek ily mellékszándékaik józanul aligha lehetnek. Legutóbb a tisztviselői nagygyűlés alkalmából hányták fel – a Nyugatban is Hesslein József különben értékes cikkében, és felszólalásokban –, hogy a tanult munkások jövedelme nagyobb, mint tegyük a miniszteri osztálytanácsosoké.
Valóban úgy van, hogy némely munkáskategória azelőtt elképzelhetetlen, és a háborús drágasághoz viszonyítva is igen magas béreket kap. Ezt el kell ismerni még akkor is, ha rámutatunk arra, hogy az összehasonlításokban többnyire egy falsum van: az ti., hogy a köztisztviselők törzsfizetését szokták tizenkét hónapra elosztva a munkabérekhez hasonlítani, s nem számítják sem a lakáspénzt, sem a mindenféle kedvezményeket, sem a különböző drágasági pótlékokat, sem különösen a munkaidőt, mely feleannyi mint a munkásé. Ha az összehasonlításokat mindezen tényezők figyelembevételével csinálnák, az eredmény lényegesen módosulna.
Mindazáltal azt tartjuk, hogy a munkabérek emelkedése így is felülmúlta a tisztviselői javadalmakét. Egyes szakmákban éppenséggel rendkívüli mértékben. De a tárgyi és a szociális igazság s az okosság ellen vét, aki az egyes kirívó eseteket általánosítja, s gyűlölködve és irigykedve ezeket hánytorgatja.
Nem volna-e jobb, ha a tisztviselők inkább a háborús jövedelemmegoszlás valóban általános jelenségeire fordítanák figyelmüket? Ezek talán kevésbé kézenfekvők és megkapók az agitáció számára, de a komoly emberek számára mindenesetre tanulságosabbak.
A német hivatalos lap, a Deutscher Reichsanzeiger und Kgl. Preussischer Staatsanzeiger júl. 3-i és szept. 28-i számában közli a porosz jövedelmi adókivetés 1916. évi eredményeit. Ez a statisztika a mi kérdésünk szempontjából is igen érdekes, ha azt nézzük, hogyan alakult a jövedelemmegoszlás a háborúig s hogyan azután.
Ismeretes – főként a marxista revizionizmus körüli vitákból –, hogy ez a statisztika nem látszott igazolni a Verelendung elméletét. Évről-évre csökkent, nemcsak viszonylag, hanem egészben is, a legkisebb jövedelműek száma. Ha az utolsó húsz évben és csak a háztartások fejeit és a magánosokat nézzük (a hozzátartozók nélkül), azt látjuk, hogy az egyes jövedelmi osztályokban így oszlottak meg Poroszországban:
Jövedelem
|
1896
|
1916
|
emelk. ill. csökk. %-a
| ||
szám
|
%
|
szám
|
%
|
1896–1916
| |
900 márkáig
|
8,613.994
|
75,1
|
7,847.210
|
49,3
|
– 34,3
|
900–3000 márka
|
2,528.333
|
22,0
|
7,225.485
|
45,4
|
+ 106,4
|
3000-en felül
|
391.091
|
2,9
|
841.928
|
5,3
|
+ 82,7
|
Látnivaló: húsz év alatt a legalsó jövedelmi osztály nem kevesebb, mint 34,3%-kal csökkent, a középső 106,4, a felső is 82,7%-kal emelkedett.
A legalsó osztály átlagos évi csökkenése 1,3%, a középső emelkedése 1,2, a felsőé 0,12%. Azt kellene hinnünk, hogy ha a munkabérek általában oly nagyon emelkedtek a háborúban, az utolsó években a csökkenés ill. emelkedés ez átlagot messze felülmúlja.
Nézzük hát a négy utolsó év százalékszámait:
Jövedelem
| |||
Év
|
900-ig
|
900–3000
|
3000-en felül
|
1913
|
50,5
|
44,3
|
5,2
|
1914
|
49,1
|
45,4
|
5,5
|
1915
|
49,7
|
45,2
|
5,1
|
1916
|
49,3
|
45,4
|
5,3
|
A béke utolsó évében az átlagos eltolódás, íme csakugyan jelentkezett, sőt, az alsó és felső osztályban gyorsított tempóban is.
De már 1915-ben a legalsó jövedelmi osztály aránya nem csökkent, hanem gyarapodott, s még 1916-ban is fölötte maradt az 1914. évinek; ezzel szemben a középső és felső húsz év óta először csökkent s csak a háború harmadik évében érte el a háború előtti átlagot.
Mit bizonyít a legalsó jövedelmi osztály ily hirtelen fordulása? Alighanem azt, hogy százezrével vonultak be a jobb jövedelmű munkások és alkalmazottak, s helyüket silány fizetésű kezdők, nők és gyermekek foglalták el. S a társadalmi erőmegoszlás szempontjából az osztályoknak s nem az egyeseknek gazdasági fajsúlya a fontos.
Még kirívóbb a háborúnak ez a hatása, ha külön vizsgáljuk a 3000 márkán felüli jövedelmeket. Hisz ha általánosak a szörnyű magas bérek, akkor a munkások százezreinek kellett ebbe a csoportba jutniok.
Hogy összehasonlítási alapot kapjunk, nézzük előbb ismét az 1896–1916. évi fejlődést: az egyes alcsoportokban az adózók számát és az összes adózók ezréhez való arányát:
Jövedelem
|
1896
|
1916
|
Emelkedés %-a
| ||
(márka)
|
szám
|
‰
|
szám
|
‰
|
1896-1916
|
3000–9500
|
272.819
|
23,8
|
693.798
|
43,6
|
83,2
|
9500–30.500
|
47.308
|
4,1
|
114.843
|
7,2
|
75,6
|
30.500–100.000
|
9.265
|
0,81
|
26.602
|
1,67
|
106,2
|
100.000-en felül
|
1.699
|
0,15
|
6.685
|
0,42
|
166,7
|
Egészben tehát a középosztály igen tekintélyesen gyarapodott e húsz év alatt: alsó rétege évenkint átlag 0,99, felső rétege 0,15‰-kel, a gazdagok száma évenkint 0,043, a leggazdagabbaké 0,012‰-kel.
Nézzük már most a háborús éveket külön és pedig ezúttal az abszolút számokat is:
I.
|
II.
|
III.
|
IV.
| |||||
3000–9500
|
9500–30.500
|
30.500–100.000
|
100.000-en felül
| |||||
Év
|
szám
|
‰
|
szám
|
‰
|
szám
|
‰
|
szám
|
‰
|
1913
|
697.101
|
43,5
|
104.922
|
6,6
|
22.239
|
1,39
|
4747
|
0,30
|
1914
|
741.559
|
45,6
|
116.876
|
72
|
24.551
|
1,51
|
5215
|
0,32
|
1915
|
670.207
|
42,3
|
107.426
|
6,8
|
22.962
|
1,45
|
4976
|
0,31
|
1916
|
693.798
|
43,6
|
114.843
|
7,2
|
26.602
|
1,67
|
6685
|
0,42
|
Majdnem ugyanaz a jelenség, mint a 3000 márkán aluli osztályoknál! 1914-ben az átlagosnál gyorsabb emelkedés valamennyi osztályban. De 1915-ben?
Poroszországban, a hadfelszerelő gyárakban százezrével dolgozik tanult munkás. Háborús bérekért, természetesen. Mily nagyra kellett volna ezeknek az I. csoport számát duzzasztaniok! A 3000 márka jövedelemminimumot hánynak kellett megütnie!
Ehelyett azt látjuk, hogy az ebbe a csoportba tartozók száma és arányszáma az első háborús évben rohamosan süllyedt és csak 1916-ban lendült vissza megközelítőleg a békeszínvonalra.
Hasonlóan a II. csoport, a felső középosztályé. De ez 1916-ban már nem az 1913-i, hanem az 1914-i magasabb színvonalra regenerálódott. Azonban abszolút számban mennyivel? 7 ezerrel! Ez volna a nagykeresetű munkások légiója?
A III. csoport, a gazdagok alsó osztálya, szintén megingott, hogy aztán erős lendülettel a húsz év alatt egyszer sem bírt pozícióba vesse magát. Még kevésbé ingadozott a IV. csoport, a 100.000 márkán felüli jövedelműeké.
Szemléltetőbben látjuk ezt, ha a béke és háború mesgyéjén álló 1914. évvel vetjük össze az utolsó év adatait. Volt eszerint:
3000-9500
|
9500-30.500
|
30.500-100000
|
100000-en felül
| |
1914
|
741.559
|
116.876
|
24.551
|
5215
|
1916
|
693.798
|
114.843
|
26.602
|
6685
|
Az alsó középosztály csökkent 6,4, a felső 1,7%-kal, ellenben a milliomosoké 8,3%-kal, a többszörös milliomosoké meg éppen 28,2%-kal nőtt.
Bár nem tartozik szorosan kérdésünkre, de mert élénk fényt vet a tőkekoncentráció irányára, részletezzük még a 100.000 márkán felüli jövedelmeket is. Volt pedig
1/10–1/2 millió
|
1/2–1/1 millió
|
1 millión felül
| ||||
Év
|
szám
|
százezerre
|
szám
|
százezerre
|
szám
|
százezerre
|
1896
|
1596
|
13,91
|
76
|
0,66
|
27
|
0,24
|
1914
|
4869
|
29,24
|
255
|
1,57
|
91
|
0,56
|
1916
|
6195
|
38,93
|
356
|
1,66
|
134
|
0,84
|
A háború alatt az emelkedés az első csoportban 27, a másodikban 40, a harmadikban 47%.
Így alakította át a háború a jövedelemmegoszlást s nem úgy, ahogy a 30 koronás villanyszerelő meg vasesztergályos bérek babonázottjai hiszik. Húsz évi fejlődési irányt állított meg a szegényeknél, visszavetette a középosztályt, hogy minden áldásával elhalmozza a gazdagokat. Ez az igazság. Íme:
Szegények 900–3000
|
Középosztály 3000–30.500
|
Gazdagok 30.5000–100.000
|
Nagyon gazdagok 100.000-en felül
| |||||
Év
|
szám
|
emelk. ill. csökk. %-a
|
szám
|
emelk. ill. csökk. %-a
|
szám
|
emelk. ill. csökk. %-a
|
szám
|
emelk. ill. csökk. %-a
|
1914
|
15,366.279
|
–
|
858.435
|
–
|
24.551
|
–
|
5215
|
–
|
1916
|
15,072.695
|
– 1,9
|
808.641
|
– 5,8
|
26.602
|
+8,3
|
6685
|
+ 28,2
|
Minden drágaság és minden béremelés ellenére, íme, alig fogyott a 3000 márkán aluli jövedelmek száma. A húsz éves átlag szerint és a drágaság s az állítólagos módfeletti béremelkedés arányában e jövedelmi osztálynak milliókkal kellett volna a két háborús év alatt megfogynia; ehelyett nem egészen háromszázezerrel fogyott meg. Annál erősebben romlott le a középosztály. A húsz éves fejlődés arányában e két utolsó évben legalább 50 ezerrel kellett volna megnőnie; ehelyett ugyanannyival fogyott. Csak a gazdagoknak nincs okuk panaszra.
Így Poroszországban. Hasonló magyar adataink sajnos nincsenek. De el fogják hinni a magyar tisztviselők, hogy a porosz munkabérek még mindig jobbak a magyaroknál (hisz csak a Dienstpflichtgesetz kb. 10 márka legkisebb munkabért biztosít a tanult munkásnak) s a magyar háborús nyereségek sem alacsonyabbak a németeknél.
Egy magyar adatot azért mégis melegítsünk itt fel. Szinte észrevétlen maradt annak idején.
Ez év április elsején Munkabérek a Weiss Manfréd-féle lőszergyárban c. közlemény látott napvilágot a Magyar Gyáripar-ban. Ez tudvalevőleg a Gyáriparosok Országos Szövetségének közlönye, a Gyosznak, melynek egyik alelnöke maga Weiss Manfréd.
Erről a gyárról maguk a szakszervezetek elismerik, hogy aránylag a legjobb béreket fizeti.
Lássuk hát az osztálytanácsosi béreket.
A gyárigazgatóság kimutatása 20.354 munkásról szól. Ezek napi keresete volt:
Napibér
|
Munkások
| |
(K)
|
száma
|
%-a
|
2.20–5
|
9069
|
44,5
|
5–10
|
7756
|
38,1
|
10–40
|
3529
|
17,4
|
5 korona napibér, ugyebár, nem sok, még ha tizenhat éven aluli munkás is kapja, amiből 1012 volt a gyárban 4 koronán aluli bérrel, és 2091 kivezényelt hadimunkás.
Még 10 korona sem ad ki osztálytanácsosi fizetést. Pedig 10 koronán alul keresett az összmunkásság 82,6%-a.
Akiket a «szemrehányás» érhet, hogy vetélkednek az osztálytanácsosokkal, a legjobb magyar gyár személyzetének nem egészen 1/5-e tehát. Nézzük azonban ezek keresetét részletesebben.
A 10 koronán felüli napi keresetűek az egyes bérosztályokban így oszlottak meg:
Napibér
|
Munkások
| ||
(K)
|
száma
|
%-a
| }16,8 |
10–15
|
1983
|
9,8
| |
15–25
|
1422
|
7,0
| |
25–30
|
104
|
0,5
| }0,6 |
30–40
|
20
|
0,1
| |
Íme, a legendaképződés mai racionális korunkban! Harminc koronán felül 20 ezer munkás közül 20 keres. Egy ezrelék! 104-nek napi keresete 25–30 K. Ezer közül 5-nek. Ilyenek a legendák! Egy miniszteri osztálytanácsos jövedelme ez év tavaszán, a háborús segélyekkel, legalább 11–12.000 K volt (semmi különmunkadíjat s egyéb mellékjövedelmet nem számítva). 300 munkanapot véve, ez a két utolsó bérosztálynak felelne meg. Ilyen keresete a legnagyobb és a legjobb munkaviszonyokkal dicsekvő hadfelszerelő gyárban volt a munkásság 6 ezrelékének. Minden ezerre hatnak! Szabad ezzel példálózni?
Ellenben hogy minden ezer közül 445 5 koronán alul keresett, s 10-en alul 826 – erről senki sem beszél.
Hogy azóta emelkedtek a bérek!? Igaz, tetemesen. De a drágaság is, ugyancsak tetemesen. S a háborús segélyek is.
*
A háború elején azt mondtam egy írásomban a háború várható hatásairól: «a gazdagok még gazdagabbak és hatalmasabbak lesznek, a szegények viszonylag még szegényebbek és gyöngébbek». Ez a jóslatom, sajnos, teljesen bevált. Jó volna, ha a tisztviselők inkább ilyen egyetemes társadalmi törvények után indulnának, s nem kuriozitásokra alapítanák politikájukat.
